Az emberiség anyja, Lucy: a lelet, amely mindent átírt

Véletlen lelőhely, dal és név

A kutatók, Donald Johanson és hallgatótársa, Tom Gray, korán indultak útnak, hogy kövületek után kutassanak. Egy feltűnő csontdarab keltette fel a figyelmüket, majd a környéken további leleteket találtak ugyanabból az egyedből. Az expedíciós csapat aznap este lelkesedéssel beszélgetett a felfedezésről, miközben a Beatles Lucy az égen gyémántokkal (Lucy in the Sky with Diamonds) című dala szólt – innen kapta a híres előember a nevét.

Egyedülálló maradványok, új felismerések

Néhány hét leforgása alatt előkerültek a koponya, a bordakosár, a medence és a végtagcsontok darabjai. Lucy ilyen szokatlanul teljes csontváza olyan, mintha maga nézne vissza ránk évezredek távlatából. Kiderült, hogy Lucy alkalmas volt a kétlábon járásra és a fán mászásra is, vádliizmaiban és inainak formájában jelentős eltéréseket mutatott a mai emberhez képest, és gyakoriak voltak a sérülései.

Mérföldkő az emberi evolúcióban

Lucy a fejlődésünk „félútján” állt: időben nagyjából félúton helyezkedett el a korai főemlősök és a modern ember között. Sokan úgy gondolták, hogy először az agytérfogat nőtt meg, majd csak aztán álltunk két lábra – Lucy azonban kicsi fejjel, de már két lábon közlekedve élte mindennapjait. A paleontológusok ma már úgy vélik, hogy az Australopithecus afarensis közvetlen ősünk lehetett.

Lucy öröksége és mai tudásunk

A felfedezés hullámokat indított, újabb és újabb, még régebbi hominin maradványokat találtak a következő évtizedekben Kelet-Afrikában: például az „Ardi”-ként ismert Ardipithecus ramidus maradványait. Lucy és társai maradványai nyomán egyértelművé vált, hogy az emberré válás folyamata nem egyenes vonal, inkább kusza családfa – amelyben több ősi faj, család és ág fonódik össze, mint valaha hittük.

2025, adrienne, www.livescience.com alapján