Föld alatt bujkáló veszély
A Mendocino-hármas csomópontban, ahol a legendás San Andreas-törésvonal találkozik a Cascadia-szubdukciós zónával, a Pacific- és az Észak-amerikai lemez egymás mellett csúszik. Ugyanakkor a Cascadia-régióban, amely Kalifornia partjaitól Vancouver-szigetig terjed, a Juan de Fuca és a Gorda óceáni lemezek Észak-Amerika alá buknak. Emiatt akár 9-es magnitúdójú földrengések is kialakulhatnak, amelyek jelentős károkat okozhatnak.
Szövevényes lemezmozgások és régi darabok
A kutatók mikrorengések vizsgálatával új szemszögből értelmezték a hármas csomópont működését. Megállapították, hogy a Pacific-lemez nemcsak tolja, hanem be is húz egy Pioneer nevű, 30 millió éves lemezdarabot, amely nem süllyed, hanem oldalazva préselődik a kontinens felé. Eközben a Gorda-lemez darabjai, amelyek korábban az Észak-amerikai lemezre tapadtak, most újra visszacsúsznak a Gorda alá, mintha geológiai „forró krumpliként” pattognának.
Ezt tovább bonyolítja, hogy a hármas csomóponton még mindig érezhető a 200 millió éve leszakadt Farallon-lemez hatása. Ennek egy darabja, a Pioneer-fragmentum, most sem tűnt el teljesen, hanem kívülről súrlódik a Pacific-lemezhez, jelentősen növelve az egymáson csúszó felületek kiterjedését.
Új földrengésveszélyforrás lehet
A lemezdarabok kusza kapcsolata magyarázatot adhat arra is, miért volt az 1992-es Mendocino-földrengés szokatlanul sekély. A megfigyelt darabkák miatt ugyanis a törésvonal nem feltétlenül követi az óceáni kéreg vonalát. Emellett a Pioneer-fragmentum és az Észak-amerikai lemez között húzódó, csaknem vízszintes törésvonal akár önmagában is földrengéseket válthat ki, amelyekkel eddig nem számoltak a veszélybecslési modellekben. Ebből adódóan a régió szeizmikus kockázata még összetettebb lehet, mint eddig gondolták.
