A belső mag titka: elektrid vasszerkezet
Új kutatások szerint a hiányzó elemek mindeközben a Föld belső, szilárd magjában, a szilárd belső magban rejtőznek. Ezen a közel 360 gigapascalos (3,6 milliószoros légköri nyomású) régióban a vas sosem látott tulajdonságokat mutat: elektriddé válik, amely a fém egy eddig ritkán észlelt formája, s különösen alkalmas könnyű elemek befogadására.
Ez a folyamat valószínűleg milliárd évek alatt zajlott, és még ma is tart. A szilárd mag sűrűsége 5–8 százalékkal alacsonyabb annál, mint amit tiszta vasból számolnánk. Kiderült, hogy az elektrid szerkezetű vas olyan zsebeket hoz létre a szerkezetében, ahol elektronok gyűlnek össze; ezek stabilizálják a könnyű elemeket, amelyek így képesek beépülni a sűrű magba.
Elektrid: különös anyag, rendkívüli tulajdonságokkal
A legtöbb szilárd anyag szabályos kristályrácsból – atomok sorából – áll. Az elektridek szerkezete azonban különleges: apró zsebeket, elektronrejtekeket tartalmaznak, ahol az elektronok egyedül helyezkednek el, nem kapcsolódnak közvetlenül atommagokhoz.
Míg a legtöbb fém vezetőképes, az elektridekben lévő elektronok zárt rejtekekbe szorulnak. Drasztikus nyomás esetén, például nátriumnál, 200 gigapascal felett a fém vezetőből áttetsző, szigetelő anyaggá alakul. Ez megmagyarázza, miért viselkedik másként a Föld legbelső része is.
Az elektridek páratlanul jó katalizátorok, mert a befogott elektronjaik könnyedén „adományozhatók” más anyagoknak, ezzel elősegítve összetett kémiai reakciókat – például műtrágyagyártást vagy gyógyszerek előállítását.
Forradalmi áttörés a katalizátorokban
Több, szobahőmérsékleten stabil elektrid is ismert már. Ezek közül egyik legismertebb a mayenit, amely kalcium-aluminátból áll, és ketrecszerű „zsebeiben” zárt oxigénionokat rejt. Ha forró fémpára éri, az oxigén távozik, a helyére elektronok rekednek, s így születik az elektrid.
A mayenit szigetelőből lesz vezető, és rendkívül aktív katalizátorrá válhat, mert elektronjai képesek áttörni a kémiai kötések stabilitását. Kiemelt jelentőségű ez az ammóniagyártásban (Haber–Bosch-eljárás, Haber–Bosch process), amely évente 170 millió tonna műtrágyát eredményez és a globális energia 2 százalékát fogyasztja el.
A mayenit ugyan nem közvetlenül köti meg a nitrogént vagy a hidrogént, hanem ruthéniumrészecskéket hordoz, amelyek a tényleges reakciót végzik. A katalizált reakció ráadásul már alacsonyabb, 300–400 °C-on és 50–80 bar nyomáson is működhet (szemben a klasszikus 400–500 °C, 100–400 bar értékkel). Ennek köszönhetően évente 11 000 tonnával kevesebb CO2 kerülhet a légkörbe egy 20 000 tonnás brazil üzemben.
Ráadásul a mayenit több más reakcióban is hasznos lehet: alkalmassá tehető szén-dioxid, például metánná vagy metanollá való átalakítására, sőt akár atomreaktorokban is használható a radioaktív anyagok (mint a jód vagy a bróm) megkötésére.
Szerves elektridek – véletlen felfedezések
A kutatók egyik új dobása a szerves elektridek területén született. Egy angol kutatócsoport véletlenül alkotott olyan, szobahőmérsékleten stabil elektridet, ahol kalciumiont nagyméretű szerves molekulák vesznek körül; kálium hozzáadása után az elektronok nem a kalciumhoz kötődnek, hanem két fémion között „lebegnek” zsebekben.
Bár ez az anyag nem vezetőképes, kiválóan katalizálja a bonyolult szerves reakciókat, ráadásul olcsóbb elemekkel válthatja ki a palládiumot, széles hasznosítási lehetőséget ígérve a gyógyszeriparban. Egyetlen komoly akadály, hogy egyelőre túl érzékeny a levegőre és a vízre; ipari alkalmazáshoz még stabilabb alternatívára van szükség.
Rejtélyek és a MI szerepe az elektridkutatásban
Számos tudományos kérdésre még nincs válasz. Például, hogy a Föld magjában valóban kialakul-e elektridvas, vagy ez csak elméleti lehetőség. A vas atomjai nehezebben alakítanak ki elektridzsebeket, mint a periódusos rendszer korábbi elemei – például a nátrium vagy a kalcium.
Mivel elektridek nem minden anyagból hozhatók létre, a kutatók most MI-t is bevetnek a keresésükhöz. Mesterséges intelligencia segítségével mintegy 40 000 anyag között próbálnak jellemző mintázatokat keresni, hogy újabb elektrideket fedezzenek fel, és ezekből katalizátorokat vagy más korszakalkotó anyagokat készítsenek.
Ebből kifolyólag az elektrid anyagok kutatása nem csupán a Föld belső felépítéséről mondhat újat, hanem a kémiai ipar számára is forradalmi lehetőségeket rejt – legyen szó zöldebb vegyiparról, olcsóbb gyógyszergyártásról, sőt akár a légkör klímavédelmi célú befolyásolásáról is.
