Miért számít a fény az óceánban?
A fény meghatározó jelentőségű a fotoszintetizáló élőlények – például algák, tengeri füvek és korallok – számára. Ha kevesebb fény éri el a tengerfenéket, ezek az élőlények legyengülnek vagy elpusztulnak. Most először sikerült egy olyan mérő- és követőrendszert létrehoznia egy nemzetközi kutatócsoportnak, amely a tenger alatti fényhiányos eseményeket felismeri és összehasonlíthatóvá teszi világszerte. Vagyis mostantól mérhető, mikor és hol történik szélsőséges fényveszteség a víz alatt.
Eddig rejtett mintázatok tűnnek elő
A kutatók több mint húsz év adatait vizsgálták meg: tizenhat évet Kaliforniából, a Santa Barbara Coastal LTER-ből, tíz évet Új-Zéland partvidékéről, plusz huszonegy év műholdas adatot is Új-Zélandról. Ezek alapján a sötéthullámok akár pár napig, de akár több mint két hónapig is tarthattak. Előfordult, hogy alig jutott fény a tengerfenékre. Új-Zéland keleti partjainál 2002 óta legalább 25 és 80 közötti ilyen eseményt mértek, köztük olyanokat is, amelyeket nagy viharok – például a Gabriel ciklon – váltottak ki.
Pillanatnyi elsötétülés, tartós károk
Korábban főként a lassú, évtizedeken át tartó víztisztaság romlását tartották a tengeri élővilág fő ellenségének. Most azonban kiderült, hogy a hirtelen fellépő sötétség is legalább akkora gondot okoz. Már néhány sötét nap is gátolhatja a fotoszintézist, ellehetetlenítheti a hínárerdők, a tengeri füvek és a korallok életét. A hosszabb elsötétülés ráadásul a halakra, cápákra vagy épp a tengeri emlősökre is komolyan hat.
Új eszköz a tenger állapotának mérésére
A tengeri sötéthullám-követőrendszer (marine darkwave) egészen új szempontot ad a tengeri hőhullámok, savasodás vagy oxigénhiány mellett a tengerek stresszszintjének megértésében. Ez pontos riasztást jelenthet a part menti közösségek, természetvédők és területkezelők számára. Kalifornia partjainál például most azt vizsgálják, vajon az erdőtüzeket követő iszapárak vagy üledékek hogyan befolyásolják a hínárerdők túlélését.
