Ősi keveredés, eltűnő fajok
A neandervölgyiek és a Homo sapiens gyakran kereszteződtek, amikor nagyjából 60 000 évvel ezelőtt a modern emberek Afrikából világhódító útjukra indultak. A Homo sapiens felvette a neandervölgyiek génjeit, míg utóbbiak – kis létszámuk miatt – lassan eltűntek a sűrűsödő emberi népességben.
2018-ban Oroszországban, egy barlangban talált csontdarab felforgatta a tudományt: egy Denny nevű, körülbelül 13 éves lánynak neandervölgyi anyja és gyenyiszovai (Denisovan) apja volt. Ez azt sugallta, hogy a fajok közötti keveredés gyakoribb lehetett, és a neandervölgyiek egy része más fajokba olvadt, ahelyett, hogy teljesen kihalt volna.
Skhul-barlang: végre konkrét bizonyíték?
A most vizsgált Skhul-barlangi gyerek koponyájának, állkapcsának és fogainak formája okozta a korábbi vitákat. Bár a maradványok nem teljesek, CT-vizsgálat és gipszből készült rekonstrukció után részletesen elemezték őket, három neandervölgyi koponyával összehasonlítva a párizsi Musée de l’Homme gyűjteményéből.
A neurokranium (agykoponya) néhány csontja megfelelt a Homo sapiensnek, de az állkapocs markánsan neandervölgyi volt, több más kevert jellemvonással együtt. A koponyaformák és csontstruktúrák összevetése azt mutatta: a gyermek mindkét faj örökségét magában hordozta.
Fajhatár: mit mondanak a kutatók?
Anne Dambricourt Malassé, a párizsi Emberi Őslénytani Intézet paleontológusa szerint az eredmények rávilágítanak arra, hogy a fajok közötti hibridizáció létrejöhetett – igaz, a gyermek nagyon fiatalon elhunyt. A felfedezés miatt újra kell gondolni, hogy a Skhul-barlang valóban kizárólag Homo sapiens temetkezési hely volt-e.
A tudósok szerint ez a vizsgálat először tette lehetővé, hogy tudományos alapon hasonlítsák össze a Skhul-gyerek maradványait más ősi és modern példányokkal. Ugyanakkor DNS-analízis nélkül nem lehet teljesen biztosra menni, hiszen a régi embercsoportok anélkül is igen változatosak lehettek.
