Hosszú keresés, váratlan eredmény
Az eltökélt kutatók a felvett különös hangjelek alapján 2020 óta keresték ezeket a rejtőzködő élőlényeket. Júniusban végre sikerrel jártak Mexikó partjainál: először egy példányt, majd néhány nappal később egy kis csapatot fedeztek fel – köztük egy sebesült, hegekkel borított hímet, egy nőstényt és egy borjút is. A csőrösbálna-fajokat ránézésre azonban nehéz megkülönböztetni, ezért csak egy szövetminta genetikai vizsgálata alapján tudták véglegesen igazolni, hogy valóban ginkgófogú csőrösbálnát találtak. Különösen fontos kiemelni, hogy ebből a célból az egyik bálnát egy módosított, 68 kilogramm húzóerejű számszeríjjal lőtték meg – de csak egy apró, radírfej-méretű mintát távolítottak el, és az állat sértetlenül úszott tovább.
Az agyarakat viselő bálnák különös élete
A ginkgófogú csőrösbálnák nevüket a hímek alsó állkapcsában található páros fogakról kapták, amelyek alakja a ginkgófa leveléhez hasonlít, és csak csúcsaik látszanak ki a szájból. Ezek a fogak nem táplálkozási célt szolgálnak, hanem fegyverek, amelyeket a hímek a nőstényekért folytatott harc során használnak. A faj nőstényei egész életükben fogatlanok maradnak, mivel kis halakat és tintahalat szívnak be zsákmányszerzés közben.
A kutatók örömére a megfigyelt csapat tagjain szinte mindegyiken láthatók voltak hegek és sérülések – ezek egy része vélhetően egymás közötti harcból származott, de voltak köztük felismerhetően fehér foltok is, amelyek tipikusan a cookiecutter-cápa harapásának lenyomatait viselik magukon.
Technika, türelem és meglepetések
A bálnák felkutatását távcsővel, fényképezőgéppel és víz alatti mikrofonokkal végezték. A döntő pillanatban az egyik példány 20 méterre úszott a kutatóhajó tatjához, ekkor történt a mintavétel. A kutatók szerint nem egyértelmű, de lehetséges, hogy maga a cookiecutter-cápa harapása ötvenszer nagyobb szövetdarabot tép ki az állatból, mint a mintavételi nyílás. A mintát néhány nap alatt genetikai laborba küldték, és az eredmény mindenkit meglepett: valóban ginkgófogú csőrösbálnáról volt szó, méghozzá egy olyan régióban, ahol eddig szinte soha nem bukkantak fel élő példányok.
Rejtett óceáni óriások és a jövő kutatási irányai
Az ilyen bálnák partra vetődése csak a Csendes-óceán nyugati oldalán gyakori, a keleti oldalon eddig mindössze két példányt találtak. A kutatók eredetileg abban reménykedtek, hogy egy másik, még kevésbé ismert Perrin-féle csőrösbálna (Perrin’s beaked whale, Mesoplodon perrini) példányaira bukkannak, de most, hogy sikerült élőben látni és azonosítani a ginkgófogút, lehetőség nyílt további fajok megfigyelésére is.
Különösen fontos kiemelni, hogy hangfelvételek és a modern akusztikai nyomkövetés segítségével végre pontosabb képet kaphatunk arról, merre élnek ezek a fajok, milyen gyakoriak, és milyen veszélyek fenyegetik őket az emberi tevékenységek – például a tengeri halászat – miatt. A felfedezés új lendületet adhat a tengeri emlősök kutatásának és védelmének.
