Mik is azok a JuMBO-k?
A JuMBO-k két óriási, Jupiter-méretű gázbolygóból állnak, amelyek tömege 0,7 és 30 Jupiter-tömeg (azaz 222 és 9500 földtömeg, vagy nagyjából 133 és 5710 tonna) között változik. Ezek az objektumok nem csillag körül keringenek, hanem egymás körül, jellemzően 25 és 400 csillagászati egység (azaz 3,7 milliárd km és 60 milliárd km) távolságra egymástól. Egy csillagászati egység a Föld és a Nap átlagos távolságát jelenti, vagyis 150 millió km-t.
Páros létük és csillaghoz nem kötött mozgásuk teljesen ellentmond a bolygóképződés eddigi ismert modelljeinek. Felvetődtek elképzelések, hogy talán – a Naprendszer bolygóihoz hasonlóan – ők is csillag körül jöttek létre, majd onnan dobódtak ki, vagy önállóan keletkeztek összeomló gázfelhőkből – utóbbi a csillagok születéséhez hasonló folyamat.
Valóság vagy háttérzaj?
Sokan kételkednek abban, hogy a JuMBO-k valóban léteznek. Egyes kutatók a JWST eredeti adatait újraértékelve arra jutottak, hogy ezek valójában nem bolygók, hanem a háttérben lévő, távoli objektumok, amelyek véletlenül tűntek fel a JWST felvételein.
Az új kutatás szerzői azt vizsgálták, hogy ezek a bolygópárok túlélhetik-e a csillagkeletkezési turbulenciát. Olyan modellt alkottak, amelyben a ködöt csillagok és JuMBO-k együtt népesítik be, összesen 1500 objektummal, hasonlóan az Orion-köd eredeti felépítéséhez. Öt különböző forgatókönyvet futtattak le, eltérő párostávolságokkal és csillagsűrűséggel, 10-10 gravitációs szimulációt végezve mindegyik esetben.
A szimulációk alapján a JuMBO-k nem maradnak sokáig épen. Sűrű csillagmezőkben a bolygópárok 90%-a egymillió éven belül felbomlott a szomszédos csillagok gravitációs hatása miatt. Még ideálisabb körülmények között is csak a párok fele úszta meg a szétszakadást. Minél távolabb keringtek egymástól, annál valószínűbb volt a szétszóródásuk.
Korábban már kiderült, hogy a bolygórendszerek nagyon sérülékenyek a csillaghalmazokon belül, de a két bolygóból álló „párosok” még törékenyebbek, hiszen kisebb a tömegük.
Mégsem léteznek?
A kutatás eredményei azt mutatják, hogy ha a JuMBO-k valóban léteznek, akkor rendkívül ritkák lehetnek. Ahhoz, hogy a JWST által észlelt mennyiségű JuMBO ott maradjon, eredetileg jóval többnek kellett volna képződnie, mint amennyit most látunk. Ez tovább erősíti azt a nézetet, hogy ezek az objektumok valójában nem igazi bolygópárok, hanem csak a háttérben felbukkanó zavaró „zajok”.
A következő lépés, hogy más kutatók is újraelemzik a JWST eredeti adatait, és eldöntik: a JuMBO-k valóban léteznek, vagy csak a világűr tréfálta meg a szemünket.
