Az igazi mérce: DXA-szkenner
A vizsgálat során a tudósok a BMI-t egy fejlett, kettős energiájú röntgensugár-abszorpciometriás (DXA) eljárással hasonlították össze, amely aránystandardnak számít a testzsír mérésében. A kutatásban 1351, 18 és 98 év közötti, túlnyomórészt nőkből álló olasz résztvevő adatait elemezték. A BMI alapján 19 fő soványnak, 787 normál súlyúnak, 354 túlsúlyosnak és 191 elhízottnak minősült. Ez 41%-os túlsúly- és elhízásaránynak felel meg, teljes összhangban az észak-olaszországi régió hivatalos adataival. Ezután DXA-val, szigorúan testzsírszázalék alapján újra besorolták a résztvevőket.
Durva elcsúszások a besorolásban
Kiderült, hogy a BMI által elhízottnak címkézett személyek 34%-ának valójában csak túlsúlya volt a DXA-mérés szerint. A „túlsúlyosak” közül még súlyosabb a félremérés: több mint a felüknél hibás volt az értékelés. Háromnegyedüket a DXA normál súlyúként mérte, a maradék negyedet ténylegesen elhízottnak.
A legjobban a normál súlyú kategóriában egyezett a két módszer (78%), de még itt is a résztvevők csaknem negyede másik csoportba került a DXA szerint (majdnem 10% soványnak, 11% túlsúlyosnak, 0,8% elhízottnak). A legnagyobb arányú átminősítés azonban a BMI szerinti sovány csoportban látszott: kétharmadukat helyesebben normál testsúlyúként kellett volna besorolni.
Sok a hibás címke, félrekezelt valóság
Összességében a DXA mindössze 37%-os túlsúly- és elhízottsági arányt mutatott a BMI 41%-ával szemben. A kutatók szerint ezzel alul- és túlbecsülések egész sora keletkezik: a valóságban kevesebben elhízottak, másoknál pedig rejtve marad a probléma.
Frissíteni kell az irányelveket
A szakértők szerint ideje felülvizsgálni a hivatalos egészségügyi ajánlásokat. Arra buzdítanak, hogy az orvoslásban és a társadalomban se csak a BMI legyen mérce – hiszen nem veszi figyelembe a testzsír tényleges mennyiségét, elhelyezkedését, kor szerinti változásait vagy a női-férfi különbségeket. Érdemes lenne bevezetni könnyebben hozzáférhető alternatívákat, például a bőrredővastagság vagy a derék–csípő arány mérését. Elképzelhető, hogy ugyanez a torzulás más európai (fehér) lakosság esetén is előfordul, de ahhoz további kutatásokra lesz szükség, hogy kiderüljön, mi a helyzet más kontinenseken, más etnikumoknál.
Végső soron aki csak a BMI-be kapaszkodik, könnyen tévútra kerülhet: évtizedek óta rosszul címkézünk embereket – nem mindegy, hogy a testtömeget vagy a testzsírt figyeljük!
