Hogyan működik a globális élelmezésbiztonsági értékelés?
Az Integrated Food Security Phase Classification (IPC) rendszert 2004-ben alapították 21 nemzetközi partnerszervezet együttműködésével. Ez a rendszer évente több mint 2 100 milliárd forint (6 milliárd USD) segély elosztását segíti elő, és jelenleg mintegy 30 országban alkalmazzák. Az IPC szubnacionális szinten elemzi az élelmezésbiztonságot, kiemelt figyelmet fordítva azokra a térségekre, amelyekben a krónikus nélkülözés, éghajlati sokk vagy geopolitikai konfliktus miatt közeli válság fenyeget.
A folyamat során különböző forrásokból, például nemzeti statisztikai hivataloktól és civil szereplőktől származó adatokat használnak fel: az étrend minősége és változatossága, az élelmiszerárak és az időjárási adatok is vizsgálatra kerülnek. Magasan képzett elemzőcsoportok ezekből kiindulva egységes protokoll szerint döntenek a térségek besorolásáról: a fázisok a minimális kockázattól (1) a krízisen (3) és vészhelyzeten (4) át a katasztrófáig/éhínségig (5) terjednek.
Mivel téved az élelmezésbiztonsági rendszer?
A friss kutatás 33 országban csaknem 10 ezer szubnacionális elemzést értékelt 2017 és 2023 között, 917 millió főt érintve (összesen 2,8 milliárd adatpont alapján, többszöri lekérdezéssel). A hangsúlyt arra helyezték, hányan kerülnek a 2-es (veszélyeztetett) és 3-as (krízis) szint közé. Holtpontnak azt tekintik, amikor egy adott régióban meghaladja a 20%-ot az érintettek aránya; ez sürgős beavatkozást igényel.
Az elemzők meglepő torlódást (bunching) találtak közvetlenül a kritikus 3-as fázis alatti területeken: mintha a döntéshozók inkább visszafognák a krízisbesorolást. Emiatt a kutatók szerint 293 millióan tartoznak a harmadik vagy súlyosabb szint alá, szemben az IPC által becsült 227 millióval. Ráadásul amikor az egyes indikátorok ellentmondanak egymásnak, az elemzők hajlamosak óvatosabb, konzervatívabb értékelést adni, inkább alábecsülve a bajt. Emiatt minden ötödik éhező – 66 millió ember – rejtve marad a statisztikákban, így elmaradhat a szükséges segítség.
Mi javíthat az élelmezési szakértők döntésein?
Bár az IPC rendszer továbbra is a globális éhezés nyomon követésének legjobb eszköze, elengedhetetlen a pontosabb adatgyűjtés. A gépi tanulás és a fejlettebb adatmodellezés segíthet, de nem válthatja ki a jelenlegi szakértői rendszert, csak kiegészítheti azt.
Mindez azonban még csak a kezdet. Az igények és a finanszírozás közötti szakadék egyre nő, miközben a humanitárius támogatások világszerte csökkennek. Fontos felismerni, hogy a jelenlegi adatok szinte biztosan alábecsülik a bajban lévők számát. Ráadásul ha a hiányzó éhezők valódi számát is figyelembe vennék, az világszerte sokkal nagyobb összefogást és forrásokat igényelne, hogy mérsékelni lehessen az éhínséget.
