Az egygyermekes család döntéseinek hátterében
Ritka, hogy valaki csak úgy véletlenül marad egygyermekes. Sokan tudatosan választják ezt az életformát – szeretik az egyensúlyt, amit ez megad, vagy a környezet védelme érdekében döntenek így. Másoknál a saját testvérükkel való bonyolult vagy rossz kapcsolat tereli ebbe az irányba a családalapítást.
Vannak, akik több gyermeket szerettek volna, de egészségügyi problémák, termékenységi nehézségek, vetélés, veszteség, egy traumatikus terhesség vagy szülés végül más irányba sodorta az életüket. Anyagi gondok is beleszólhatnak: a magas lakhatási vagy bölcsődei költségek, az állásbizonytalanság vagy akár a szülők betegsége, különválása, halálesete mind lehet akadály.
Fontos megjegyezni, hogy sokan a kisbabás időszak nehézségei – kialvatlanság, magány, etetési problémák, sőt akár szülés utáni depresszió – miatt is lemondanak a további gyermekvállalásról.
Tévhitek és a valóság az egyke gyerekekről
Sajnos sokszor hallani azt a téves hiedelmet, hogy az egyke gyerekek magányosak, önzőek vagy elkényeztetettek lesznek. Valójában a kutatások nem támasztják alá ezt: nincs kimutatható különbség az egykék és a többgyerekes családban nevelkedők között sem szociális, sem kognitív területen. Sőt, az egykék gyakran némileg jobban teljesítenek bizonyos készségekben vagy tanulmányi eredményekben, és nem hajlamosabbak sem magányosságra, sem nárcizmusra, mint azok, akiknek van testvére.
Következésképpen az a félelem, hogy csak testvérek társaságában fejlődhetnek egészségesen a gyerekek, nem valós – az egykék életében más kapcsolatok, barátok, hobbik, egyéb családtagok tölthetik be ezt a szerepet, ráadásul sokszor több minőségi idő, figyelem vagy anyagi lehetőség jut nekik.
Örökös aggodalmak és sztereotípiák
Elterjedt aggodalom, hogy az egykék magukra maradnak, amikor idősödő szüleik ápolására kerül sor. Azonban az sem biztos, hogy a testvérek minden esetben segítséget nyújtanak egymásnak. Kutatásokból kiderült, hogy egyre gyakoribb jelenség, hogy a felnőtt testvérek egymásra hagyják a szülőről való gondoskodást.
Sokan, amikor több gyerekre vágynak, valójában nem a testvér tényére, hanem a támogató kapcsolat élményére vágynak – ám erre a testvérkapcsolat önmagában nem garancia. Az biztos, hogy a magány és elszigeteltség növeli a szorongás és önsértés kockázatát – de ez egykék és többgyermekesek körében is fennállhat.
A családokat nem a létszám, hanem a kapcsolatok határozzák meg
Fontos megjegyezni, mennyire károsak az egyke-ellenes sztereotípiák, amelyeknek nincs tudományos alapja. Az, hogy hány gyermek nő fel együtt, messze nem olyan fontos, mint hogy szeretetteljes, támogató, biztonságos közeg vegye körül őket.
Mindezek alapján arra lehet következtetni, hogy az egykék pontosan ugyanolyan eséllyel lehetnek kiegyensúlyozott, boldog felnőttek, mint bármely testvérrel felnőtt társuk – és a családon belüli erős kapcsolatok sokkal meghatározóbb szerepet játszanak, mint a családtagok száma.
