Egymásnak feszülő érdekek
Jelenleg több mint 13 000 űreszköz kering a Föld körül, ezek többsége a SpaceX által üzemeltetett Starlink műholdrendszer része. A Starlink célja, hogy világszerte biztosítson gyors internetet, főleg olyan régiókban, ahol eddig nem volt elérhető megfelelő hálózat. Rajtuk kívül a megakonstellációk között ott van az Amazon Kuiper-projektje – több mint 1450 tonna (3200 műhold), az Eutelsat-féle OneWeb majdnem 650 műholddal, valamint több kínai projekt is, például a Guowang, Qianfan és a Honghu-3. Mindegyikük több ezer műhold indítását tervezi. A SpaceX még a védelmi szférába is belépett a Csillagpajzs (Starshield) nevű, az Amerikai Védelmi Minisztérium számára fejlesztett műholdflottával.
Fontos szempont, hogy a Starlink egyeduralkodó helyzete miatt valóságos céltáblája lett a csillagászok kritikáinak, és egyúttal a tesztterep, ahol eldőlhet, sikerül-e békés együttélést kialakítani.
Technológiai válaszkeresések
A Starlink mérnökei már a kezdetektől együtt dolgoznak a csillagászokkal, hogy a műholdak minél kevésbé zavarják a megfigyeléseket. Az első generációs műholdak sötét borítást és fényernyőket kaptak, amelyek csökkentették a visszaverődő napfényt, de túl nagy légellenállást okoztak, ezért a második generációban elhagyták ezeket. Ehelyett dielektromos tükörfóliát használnak, hogy a napfényt ne a Föld, hanem előre meghatározott irányba verjék vissza, illetve speciális fekete festéket alkalmaztak, hogy csökkentsék a csillanásokat. Ezek az intézkedések mérhetően csökkentették az optikai zavaróhatást, bár további fejlesztésekre is van lehetőség.
A Starlink műholdak átlagosan 550 km-es magasságban működnek, de szimulációk szerint 350 km-en jóval – mintegy 40%-kal – kevesebb műhold halad át adott távcső látómezején, miközben a fényességük “csak” 5%-kal nő. Viszont minél alacsonyabb a pálya, annál nagyobb az atmoszferikus fékezés, így hamarabb visszazuhannak a légkörbe, amit a műholdüzemeltetők kevéssé kedvelnek. Ezért a chilei hegytetőn működő, világrekorder Rubin Obszervatórium jelenleg azt javasolja, hogy minden műhold 600 km alatt maradjon, de ne kerüljön sokkal alacsonyabb pályára.
Globális szabályozatlanság és kezdeményezések
A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) sötét és csendes égbolt védelmét célzó szervezete folyamatos kapcsolatban áll számos műholdas céggel – az együttműködés nyitottsága biztató, de nem fenntartható, hiszen száz és száz vállalat esetében lehetetlen egyesével tárgyalni és ellenőrizni a megoldásaikat. Ráadásul azok a cégek, amelyek amúgy hajlandók lennének a kompromisszumra, nem tehetnek meg mindent, ha az veszélyeztetné a hasznukat – például nem süllyeszthetik túl alacsonyra a pályáikat.
Fontos szempont, hogy a jelenlegi helyzet szabályozatlan, gyakorlatilag “vadnyugat”: nincs nemzetközi szinten hatályos, kötelező érvényű előírás vagy normarendszer, amely védené az éjszakai égboltot. Az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány (U.S. National Science Foundation) próbál közvetítőként fellépni, és már sikerült is több amerikai céggel – Starlink, OneWeb, Kuiper-projekt (Project Kuiper), AST SpaceMobile – együttműködési megállapodásokat kötni, hogy elkerüljék a tudományos távcsöveket zavaró helyzeteket.
Noha az ENSZ Világűr Békés Célú Hasznosításával Foglalkozó Bizottsága (COPUOS) felhívja a figyelmet a nemzetközi összefogás fontosságára, egyelőre nem javasoltak tényleges szabályokat vagy szabványokat, inkább arra ösztönzik a gyártókat, hogy konzultáljanak a csillagászokkal. Ennek alapján megállapítható, hogy bár történtek kedvező lépések, hosszú távon nem elég pusztán jó szándékra bízni a tudományos égbolt védelmét.
Mi vész el a műholdseregekkel?
Miközben a Rubin Obszervatórium és más nagytávcsövek továbbra is forradalmi tudományos eredményeket várnak, a műholdak fényszennyezése időnként hibaként jelenik meg a felvételeken – a kis bosszúságtól akár komoly adatvesztésig is terjedhet a hatásuk. Néhány csillagász ezt úgy írja le, mintha bogarak csapódnának a szélvédőre, mások inkább közeledő autók vakító fényszóróihoz hasonlítják, amelyek elhomályosítják a valóban izgalmas felfedeznivalókat. Fontos szempont, hogy a földi csillagászat így kénytelen lehet feláldozni valamit abból a képességéből, hogy váratlan, új csodákat fedezzen fel az univerzumban. Remélhetőleg nem kell túl nagy árat fizetni ezért.
