Az aszteroida, ami még a Naprendszernél is régebbi

A NASA OSIRIS-REx küldetése során a 2020-ban gyűjtött mintáknak köszönhetően Bennu, a közel 500 méter átmérőjű földközeli aszteroida igazi időutazásra hívja a tudományt: a kutatók először találtak rajta olyan csillagport, amely idősebb, mint maga a Naprendszer, valamint szerves anyagokat és csillagközi eredetű jegeket is azonosítottak. Különös jelentőséggel bír, hogy a Bennuról származó leletek a 4,6 milliárd évvel ezelőtti kozmikus állapotokat tárják fel, így egyedülálló bepillantást engednek a Naprendszer kialakulását megelőző időkbe.

Egy viharos múlt nyomában

Az aszteroidából származó minták izotóp-összetételének elemzése világít rá Bennu eredettörténetének összetettségére: őse valaha egy hatalmas ütközésben szakadt szét, és magában hordozta a Naphoz közelről, a távolabbról – Jupiteren és Szaturnuszon túlról –, sőt, akár az intersztelláris térből származó anyagokat is. Ezek az anyagok keveredtek és vándoroltak, míg Bennu ősaszteroidája kialakult, amelyet egy kataklizmikus aszteroida-becsapódás darabolt szét. Mindazonáltal a széthullott törmelék többször is újra összeállhatott, mielőtt a mára ismert Bennu létrejött volna.

Hasonlóságok és különbségek – Bennu és Ryugu

Bennu anyagát a tudósok többek között a Ryugu aszteroida mintáival és ősi meteoritokkal is összehasonlították. A Ryugu mintáit a japán Hajabusza2 (Hayabusa2) küldetés gyűjtötte be. A vizsgálatok szerint ezek az égitestek ugyanabban a távoli régióban születtek, de Bennu egyedi úton fejlődött: szülőaszteroidájában felhalmozódott jég idővel megolvadt, reakcióba lépett a por alkotóelemeivel, és így keletkezett a mintákban található ásványok 80%-a, amelyek vizet tartalmaznak. Ez arra utal, hogy Bennu sok jeget gyűjtött be a külső Naprendszerből, és a megfelelő hőmérséklet hatására a folyékony víz megváltoztatta az anyagszerkezetét.

Mikrometeoritok és kozmikus viharok

A kutatók mikroszkopikus krátereket és olvadt kőzetdarabokat is azonosítottak a Bennu-mintákon, amelyek mikrometeorit-becsapódások, valamint a napszél folyamatos részecskeáramának következményei. Ugyanakkor a felszín “időjárása” gyorsabbnak bizonyult a vártnál, és az olvadásos becsapódási mechanizmus meghatározónak tűnik. Ez új megvilágításba helyezi azt is, miként alakul egy ilyen aszteroida a világűr zord körülményei között.

A földi élet nyomai az űrben?

Bár a Bennu maga élettelen, kutatása kulcsfontosságú bolygónk múltjának feltárásában. Az aszteroidák afféle időbuborékok, amelyek megőrzik a korai Naprendszer történetét, és képesek ablakot nyitni arra, hogyan születhetett meg az élet a Földön. Mindezek fényében a Bennu mintái nemcsak múltunkról mesélnek, hanem a földi élet eredetét kutató tudományt is új irányba terelik.

2025, adminboss, www.livescience.com alapján