
Változatos időjárási szélsőségek
Az elmúlt három téli szezon szokatlanul csapadékos volt Kaliforniában. A tavalyi adatok például azt mutatják, hogy 2023 telén a hómennyiség az ilyenkor szokásos mintegy 247 százaléka volt. Ennek eredményeként síparadicsomok zártak be átmenetileg, amikor a túl sok hó lebénította az infrastruktúrát. Korábban, 2017-ben nagyszabású áradások pusztítottak: az Oroville-gát részleges összeomlása miatt majdnem 200 ezer embert kellett evakuálni, a károk 36 milliárd forintra rúgtak.
Most viszont a csapadék mennyisége a történelmi átlag 80 százaléka. Ez önmagában nem kiemelkedő érték, viszont a vízmennyiség szokatlanul egyenletesen oszlott el az állam 58 megyéje között. A csapadékos időszak tehát nem koncentrálódott néhány régióra, hanem szinte mindenhol jobb vízhelyzetet hozott.
Hogyan készül a hírhedt térkép?
A Drought Monitor, vagyis az amerikai aszálytérkép készítése során több száz állomásról gyűjtött csapadék-, hó-, talajnedvesség- és víztározói adatot vetnek össze nagy precizitással. Ezeket GIS-alapú programok dolgozzák fel, amelyek színekkel jelölik a helyzetet – a fehér a teljesen aszálymentes, a barna a legsúlyosabb állapotot mutatja.
A döntést több száz kutató, vízkezelő és szakértő közösen értékeli, mielőtt a jelentést hetente, csütörtökönként megjelentetik. Ez a rendszer gyors, átlátható és azonnali visszacsatolást biztosít, de nem minden körülményt képes tökéletesen lefedni.
Mennyire megbízható az országos szárazságtérkép?
A Drought Monitor az Egyesült Államok-szerte ismert, viszont Kaliforniára nézve nem mindig ad tökéletesen árnyalt képet. Míg más államoknál a hiányzó csapadék a fő gond, addig Kaliforniában bonyolult víztározók, csatornák és szivattyúhálózatok mozgatják a vizet akár 800–900 kilométerre is. Vagyis egy-egy esősebb térség pillanatok alatt hozzájuttathat egy távoli nagyvárost a szükséges vízellátáshoz.
Szakértők, például Jay Lund (UC Davis), hangsúlyozzák: a felszín alatti vizek és a hegyi tározók szintje legalább ennyire fontos mutatók. Jelenleg a legtöbb nagy tározó az átlag körül vagy afölött áll.
Óvatos öröm – a szárazság bármikor visszatérhet
Bár a Bay Area csapadék szempontjából valamivel jobban áll, előfordulnak olyan helyek is, mint a Crescent City, ahol csupán 91 százalékon áll a szint (tehát minimális az elmaradás). Santa Barbara kiugróan magas értéket produkált (296 százalék!), máshol viszont szerényebb a változás.
A történelmi adatokból kiderül: néhány aszálymentes hét vagy akár hónap sem garancia arra, hogy az állam soha többé nem küzd majd vízhiánnyal. Most ugyan nincsenek aszálytól sújtott régiók, de a tél még csak félig tart, és az elmúlt tíz napban teljesen leállt az esőzés Észak-Kaliforniában. A következő tíz napra szintén nem jósolnak jelentős esőt, így egy hirtelen fordulat bármikor visszaviheti az államot a veszélyzónába.
Egyszóval: bármennyire is fellélegezhetnek most a kaliforniaiak, a vízgazdálkodás és aszályfigyelés terén sosem engedhetnek meg maguknak túlzott nyugalmat – az eső és az aszály ugyanis szinte mindig árnyékként követi egymást ebben a hatalmas államban.
