Egy példátlan kutatás eredményei
A kutatócsoport — köztük az Amerikai Földtani Intézet, a Kaliforniai Egyetem és a Coloradói Egyetem boulderi kampuszának szakemberei — folyamatosan figyeli a térségben előforduló, rendkívül gyenge földmozgásokat. Ezek a földrengések sokszor ezerszer kisebbek annál, hogy az emberek egyáltalán megérezzék. Megfigyeléseik várhatóan új nézőpontot nyújtanak a tengerpart alatti törésvonalak összetett hálózatáról, és segítenek pontosabban felmérni a térség földrengéskockázatát.
Viharos találkozás: a Mendocino Triple Junction
A Humboldt megye partjaitól nem messze három nagy lemez találkozik: délre a Csendes-óceáni lemez északnyugat felé mozog az Észak-amerikai lemez mellett (ez alkotja a San Andreas-törést), míg északon a Gorda-lemez (a Juan de Fuca-lemez része) kelet felé tolódik, és az Észak-amerikai lemez alá bukik, vagyis szubdukció történik. Első ránézésre mindez egyszerűnek tűnhet, de a felszín alatt sokkal bonyolultabb a helyzet, mint várható lenne. Ezt drámai módon bizonyította az 1992-es, 7,2-es erősségű földrengés, amely jóval sekélyebb mélységben zajlott, mint azt bárki gondolta volna.
A rejtett lemezdarabkák nyomában
A kutatók sűrű szeizmométer-hálózatot telepítettek, hogy feltérképezzék ezeket a gyenge, úgynevezett alacsony frekvenciájú rezgéseket. Ezek a rengések ott keletkeznek, ahol a földlemezek lassan elcsúsznak egymás mellett vagy egymás alatt. Ennek nyomán kimutatták, hogy a térség öt mozgó lemezdarabból áll, nem csupán három nagy lemezből, ahogy korábban hitték. Közülük kettő mélyen, a felszín alatt húzódik.
A Cascadia-szubdukciós zóna déli végénél kiderült, hogy az Észak-amerikai lemez egyik része leszakadt, és a Gorda-lemezzel együtt süllyed a mélybe. Délre, a hármas találkozástól, a Csendes-óceáni lemez egy régi kőzettömeget, az úgynevezett Pioneer-fragmentumot tolja az Észak-amerikai lemez alá. Ez utóbbi eredetileg a mostanra eltűnt Farallon-lemezhez tartozott; a hozzá kapcsolódó törésvonal laposan húzódik, a felszínről láthatatlan.
Új magyarázat a múlt földrengéseire
Az új modell várhatóan megmagyarázza, miért történt a kilencvenes évek elején az a sekély mélységű földrengés. A kutatók szerint az, amit eddig a fő lemezszegélynek gondoltak, valójában jóval közelebb fut a felszínhez, mint korábban feltételezték. Ami ezután jött, arra senki sem számított: a felszín alatt elhelyezkedő törésvonalak futása teljesen eltér a tankönyvi ábráktól.
