Új szemlélet: a folyamat elején kell közbelépni
A következmények messzire nyúlnak: eddig a kutatások főleg arra irányultak, hogy magukat a már kialakult, stabil tau-rostokat próbálják eltávolítani. Most viszont kiderült, hogy a tau-fehérjék nem azonnal hirtelen kristályosodnak, hanem először puha, laza nanoklasztereket képeznek, amelyek még visszafordíthatók. Ezek a klaszterek csak néhány nanométer átmérőjűek, és speciális vizsgálati módszerekkel – mint például kis szögű röntgenszórás és fluoreszcencia-elemzés – lettek észlelhetők.
Ez azt jelenti, hogy a tau-fehérje fibrilláris (rostos) formája előtt létezik egy köztes, nagyon érzékeny szakasz, amely könnyen felbontható: ha például a nátrium-klorid-koncentrációt módosítják, és egy természetes véralvadásgátlóval, heparinnal keverik, a nanoklaszterek egyszerűen feloldódnak, és a végzetes tau-rostok ki sem alakulnak. Ennek oka, hogy a töltött részecskék koncentrációjának növekedése gátolja a tau-fehérjék közötti kapcsolat kialakulását.
Terápiás lehetőségek: új irány az Alzheimer-kór ellen
Az új felismerés alapján a kutatók úgy vélik, nem a kifejlődött rostokat kell célba venni, hanem a megelőző, reverzibilis klasztereket. Így az Alzheimer-kór, de akár a Parkinson-kór kezelésében is áttörés jöhet, ha a tau-fehérjék csoportosulása már a kezdeteknél megakadályozható. Jelenleg a tau-fehérje-fibrillumok képződése a kognitív hanyatlás meghatározó előjele, így mostantól a hangsúly a legkorábbi, megelőzhető lépéseken lesz.
Mit jelent ez az agy számára?
A tau-fehérje egészséges működéséhez elengedhetetlen, hogy stabilizálja az idegsejtek belső vázszerkezetét, támogatva a tápanyag- és jelszállítást. Amikor viszont felborul az egyensúly, és a tau-fehérje hibásan összeáll, a sejtek működése végzetesen károsodhat. A mostani kutatás reményt ad arra, hogy a betegségfolyamat legkorábbi szakaszainak célzása révén az Alzheimer-kór lefolyása lassítható vagy akár teljesen megelőzhető.
