
Óriási kapuk és ősi pillérek
A legutóbb kiemelt tömbök között szerepel egy hatalmas ajtó, amelynek súlya elérheti a 70–80 tonnát, továbbá egy monumentális, egyiptomi stílusú kapuzat (pülón) maradványai is előkerültek – lehet, hogy ez is eredetileg emlékműként szolgált. Ezek a kövek újabb adalékokkal szolgálnak ahhoz, hogyan nézhetett ki a torony, amely egykor Alexandria kikötőjébe érkező hajóknak mutatta az utat.
A világnak csoda, mérnöknek rémálom
Az alexandriai világítótorony (Pharos), i. e. 280 körül épült Ptolemaiosz II. Philadelphosz fáraó parancsára. A közelben elterülő várost Nagy Sándor alapította, amely rövid időn belül a hellenisztikus Egyiptom leggazdagabb központjává vált. A világítótorony minden idők egyik legmagasabb építménye volt: több mint 100 méterre emelkedett, többszintes szerkezetű volt – négyzetes alap, nyolcszögletű középtorony, hengeres felső rész –, és még 50 kilométerről is látszott. A fényt egy hatalmas tűz adta, amelynek sugarait feltehetően polírozott fémtükrök – talán bronzból vagy rézből – erősítették fel. Ezek a csillogó lemezek mára elvesztek, de a torony hírnevét jól mutatja: már az ókorban is a világ hét csodája között tartották számon.
Virtuális feltámadás
A világítótorony romjait 1994-ben fedezte fel a víz alatt Jean-Yves Empereur francia régész, a mostani kutatás pedig már a harmadik nagy francia projekt a helyszínen. A kutatók ezúttal nem próbálkoznak az eredeti torony fizikai újjáépítésével, helyette digitális másolatot készítenek: a megtalált köveket nagy pontossággal szkennelik be, hogy a mérnökök egy óriási, tudományos kirakósként illeszthessék vissza őket a digitális térben. Az interaktív világítótorony-modell nemcsak a régi szerkezeti elméleteket teszteli, hanem lehetővé teszi, hogy minden érdeklődő úgy járhassa be ezt az ősi csodát, mintha valóban ott lenne Alexandriában.