Lényeges hangsúlyozni, hogy
A csalók olyan élethűen utánozták Portman stílusát, hogy a hamis album a legnagyobb streaming platformokra is felkerült: a Spotify, az iTunes, az Amazon Music és az Apple Music is ott volt a terjesztők között. Az énekesnő heteken keresztül küzdött azért, hogy eltávolítsák a dalokat, és bár a platformok törölték a zenéket, a lemez borítója és metainformációi továbbra is elérhetők maradtak.
Portman esete korántsem egyedülálló: Josh Kaufman popénekestől a 2016-ban elhunyt Guy Clark countryzenészig többen estek már áldozatul az MI-nek, amely élő és elhunyt előadókat is megtévesztően utánoz. Mindezek ellenére a hangzás és a stílus annyira hiteles, hogy egyes rajongók azt hiszik, valóban új dalt hallanak kedvencüktől.
MI zenekarok és a digitális csalás új formái
Az MI használata nem áll meg az ismert előadók utánzásánál. Megjelentek olyan „zenekarok” is, mint például a Velvet Sundown, amely teljesen fiktív szereplőkkel ért el milliós lejátszásszámot a Spotify-on. Csak később derült ki a zenekarról, hogy kizárólag mesterséges intelligencia hozta létre, tagjai valójában nem is léteznek – az a különösen ironikus, hogy mivel a zene „eredeti”, formailag nem sértik a jogi szabályokat, így a jogdíjakat is bezsebelik.
Az MI előnye, hogy bárki, akinek van ötlete, néhány kattintással slágert készíthet, de a rendszer sebezhető. Naponta átlagosan 99 000 új zenét töltenek fel a streaming platformokra, főként harmadik féltől származó szolgáltatókon keresztül, így könnyen kerülhet „ál-előadó” neve alá teljesen hamis tartalom. Ha senki nem veszi észre, a dal ott marad, mintha a valódi előadótól származna.
Következmények: elvész a művészi tulajdonjog és a hitelesség
A legsúlyosabb problémát az okozza, hogy a mesterséges intelligenciával elkövetett digitális identitáslopás nem csupán anyagi kárt jelent, hanem lerombolja az alkotók hitelességét is. Egyre több művésznek kell attól tartania, hogy a neve alatt olyan album jelenik meg, amelyet soha nem készített. A legismertebb popsztárokat még védik jogászok és perrel fenyegető szerződések, de a kevésbé ismert zenészeknek jóval kisebb az esélyük megvédeni magukat, így ezek a csalók rájuk vadásznak.
Ennek következtében a MI zeneiparba való beépülése nemcsak jogi, hanem morális kérdéseket is felvet. Ha a hallgatók az újdonságot és a gyorsan elérhető tartalmat előbbre helyezik a hiteles zenénél, akkor előbb-utóbb már senkit sem fog érdekelni, valójában ki írta, énekelte vagy játszotta a dallamot, amit hall. Ez pedig a művészi kultúra végét is jelentheti.
