Láthatatlan veszélyek világszerte
Nemcsak a híres Etna vagy a Yellowstone formálja a vulkanológiai kockázatokat: a csendesnek hitt, alig megfigyelt vulkánok sokkal gyakoribb és váratlanabb kitörésekkel fenyegetnek. Ma is számos olyan vulkán van, amelyről nem maradt fenn rögzített kitörés, sokszor alig veszik őket számba. Ezek a potenciális veszélyforrások főként a Csendes-óceán térségében, Dél-Amerikában és Indonéziában rejtőznek.
Például a Hayli Gubbi vulkán 2025 novemberében tört ki először legalább 12 000 év óta. A vulkáni hamu 13,6 kilométer magasba szállt fel, hamuja Jemennél hullott le, sőt Észak-India fölé is eljutott.
El Chichón tragédiája: nem csak helyi katasztrófa
A közelmúltban, 1982-ben, a kevéssé ismert mexikói El Chichón vulkán tört ki hatalmas erővel, miután évszázadokon át aludt. A kitörés során forró kő- és hamulavinák pusztítottak el hatalmas dzsungelterületeket, folyókat torlaszoltak el, épületek omlottak össze, és a hamu egészen Guatemaláig is eljutott. Több mint 2 000 ember vesztette életét, 20 000-en kényszerültek elhagyni otthonukat – ez Mexikó modern kori legpusztítóbb vulkánkitörése volt. A kibocsátott vulkáni gázok a légkörbe jutva globális hatást fejtettek ki: csökkentették az északi félteke átlaghőmérsékletét, és hatással voltak a monszunokra is.
Ebből arra lehet következtetni, hogy egy ilyen helyzet, ha szegénység vagy háború sújtotta területen történik, különösen pusztító. Az etiópiai (és egész kelet-afrikai) éhínség 1983 és 1985 között, amely egymillió embert sodort halálba, részben a vulkáni tevékenység közvetett következménye volt. Különösen fontos kiemelni, hogy még a földtudósok jelentős része sem ismeri ezt az összefüggést.
A kutatások egyenlőtlenül oszlanak meg
A vulkanológiai kutatások és beruházások döntő többsége még mindig a híres vulkánokat súlyozza túl. Egyedül az olasz Etnáról több publikáció született, mint a világ legsűrűbben lakott vulkáni régióiról – például Indonézia, a Fülöp-szigetek és Vanuatu 160 vulkánjáról – együttvéve is. Ezeken a területeken több millió ember él tűzhányók közelében, mégis hiányos a megfigyelés és az előrejelzés.
A nagyobb kitörések nemcsak a közvetlen környezetüket fenyegetik: rövid időre lehűthetik a bolygót, zavarhatják a monszunokat, és csökkenthetik a terméshozamokat egész régiókban. A múltban ilyen események hozzájárultak birodalmak bukásához is – ennek ellenére még mindig nincs globális rendszer a jövőbeli kockázatok előrejelzésére vagy kezelésére.
Miért érezzük a csendes vulkánokat ártalmatlannak?
Sokszor az emberek úgy vélik, ami sokáig nyugodt volt, az marad is. Az ismertebb vulkánokat könnyebb veszélyesnek látni, mert ezekről többet hallani – míg a távoli, „néma” vulkánokat eleve biztonságosnak hisszük. A veszély felismerése és a ráfordítás általában csak egy katasztrófa után jön: El Chichónt is csupán az 1982-es tragédia után kezdték figyelni, ám az esetek mintegy háromnegyedében a komolyabb kitörések ehhez hasonló, elhanyagolt vulkánokból erednek.
Ugyanakkor a hatékony folyamatos megfigyelés, az előrejelzés, a megfelelő kommunikáció és koordináció életeket menthet – ahogy ezt a Pinatubo (Fülöp-szigetek), a Merapi (Indonézia) vagy a La Soufrière (Saint Vincent) esetében is láthattuk.
A megelőzésen van a hangsúly
A világon különösen Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában, Afrikában, valamint a Csendes-óceán térségében élnek milliók vulkánok közvetlen közelében, miközben azokat alig vagy egyáltalán nem figyelik. Különösen fontos kiemelni, hogy már szerényebb összegű beruházás is életmentő lehet a korai riasztásban és a közösségek felkészítésében. Az igazán nagy előrelépés akkor jönne, ha nemcsak reagálnánk a bajra, hanem proaktívan lépnénk fel – így akadályozva meg a következő, „rejtett” vulkán okozta világméretű krízist.
