Az univerzum sötét ügyei
A Lambda-CDM néven ismert standard kozmológiai modell szerint a sötét energia felelős azért, hogy az univerzum egyre gyorsuló tempóban tágul. A modell ezt a titokzatos erőt úgynevezett kozmológiai állandóval írja le – vagyis mintha a világegyetem hátterében egy állandó energia húzódna meg. Azonban a Dark Energy Spectroscopic Instrument (DESI) nevű, Arizonában működő óriási eszköz adataiból ellentmondások derültek ki: a megfigyelések szerint a galaxisok távolodásának üteme nem egészen úgy alakul, ahogyan a standard elmélet jósolta.
Hanghullámok a semmiben?
Egy indiai kutató, Shahnawaz A. Khan a jelenség magyarázatára új modellt javasol: eszerint a téridőt téri fononok járják át, amelyek olyan rezgések, mint a kristályrácsokban terjedő hanghullámok. Ezek a fononok egyfajta súrlódást okoznak a táguló univerzumban, fékezve a galaxisok távolodását, így a modell pontosan illeszthető a DESI legújabb adatainak zavarba ejtő mintázatához.
Valóban így van, vagy csak mérési hiba?
Az új elmélet szerint tehát az univerzum mégsem pusztán végtelenül sima vákuum, hanem kissé tapad, ragad. Az elmélyülő kétségeket a következő évtized űreszközei, többek között az Európai Űrügynökség Euclid küldetése és a további DESI-mérések tisztázhatják majd. Kiderül, hogy a világűr tényleg ragadós-e, vagy csak a mérési módszereinken kell finomítani.
