Mi az a természet-hiány szindróma?
A természet-hiány szindróma kifejezés arra utal, ami akkor következik be, amikor elszigetelődünk a természet világától. Ahogy sokan közülünk, különösen a gyerekek, egyre több időt töltünk beltérben, a természetes világgal való kapcsolatunk gyengül. Ennek következménye lehet, hogy csökken a figyelem időtartama, romlik a testi és szellemi egészség, valamint számos egyéb problémával nézünk szembe. Ezt a kifejezést Richard Louv vezette be 2005-ben. Bár a természet-hiány szindróma nem hivatalos orvosi diagnózis, fontos megérteni, hogy milyen emberi költségei vannak a természettől való elszakadásnak. Louv egy 2019-es cikkben rámutatott, hogy míg az emberek régóta urbanizálódnak, az elmúlt három évtized társadalmi és technológiai változásai fokozták az ember és a természet közötti kapcsolat megszakadását. Az okok között szerepel az elektronikus kommunikáció elterjedése, a rossz várostervezés, a nyitott területek eltűnése, a forgalom növekedése, a természet jelentőségének csökkenése az oktatásban, valamint szülői félelmek, amelyeket a média tovább erősít.
Mi a természet-hiány szindróma elsődleges oka?
A természet-hiány szindróma leggyakoribb oka az, hogy nem töltünk elegendő időt a természetben. Ahogy a világ lakosságának egy jelentős része továbbra is városi környezetbe költözik (annak ellenére, hogy néhányan a járvány idején vidékre telepedtek), a természet-hiány szindróma egyre inkább relevánsnak tűnik. Fontos, hogy felnőttek és gyerekek egyaránt tudatosan törekedjenek arra, hogy ne csak rendszeresen kimenjenek a természetbe, de más módon is bevigyék a természet jelenlétét a mindennapjaikba.
Hogyan küzdjük le a természet-hiány szindrómát?
A jó hír az, hogy a természet közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. New York City-ben élek, és bár a környékemen nincs sok természet, minden reggel elviszem a kutyámat a Central Parkba sétálni vagy hogy szabadon futkározhasson a barátaival. Mielőtt tavaly örökbe fogadtam Jane-t, napok teltek el anélkül, hogy a parkban jártam volna, pedig csak néhány háztömbnyire van az otthonomtól. A világjárvány csúcspontján a feleségem megkérdezte, mikor voltam utoljára kint. „Három napja nem jártam kint” – válaszoltam. Azért kérdezte, mert a természet-hiány szindróma külső tüneteit kezdtem mutatni: fáradékony voltam annak ellenére, hogy jól aludtam, tovább dolgoztam, pedig nem volt rá szükség, és szorongás jeleit mutattam.
Bár a séta az erdőben vagy akár a helyi parkodban tartózkodás biztos módja annak, hogy elkezdjük leküzdeni a természet-hiány szindrómát, ha a munka, a gyereknevelés vagy más kötelezettségeink miatt nem tudunk erre napi szinten időt találni, akkor is vannak más módok, amelyekkel csökkenthetjük a tüneteket, vagy legalábbis enyhíthetjük azokat:
– Kezdj el kertészkedni: Ha van hely a kertedben, az ideális. De egy kisebb erkély vagy egy ablakpárkány is elegendő lehet, ahol néhány cserép növény segítségével naponta visszatalálhatsz a természethez.
– Nyisd ki az ablakokat: Egy kis friss levegő áramlása a lakásban nemcsak felfrissít, hanem a természet közelségének érzetét is növeli. Amikor nem tudsz hosszabb időre kilépni, nyisd ki a közeli ablakokat (és vegyél fel egy plusz réteget, ha szükséges), hogy beengedd a külvilágot.
– Vegyél részt erdőfürdőzésben: Habár valószínűleg nem tudod minden nap megtenni, az erdőfürdőzés, más néven „természetterápia”, egy hatékony módja annak, hogy közelebb kerülhess a körülötted lévő világhoz.
