
Az autonómia mindenhol számít, de nem egyformán
Az Aalto Egyetem kutatói globális adatok alapján kimutatták, hogy az autonómia érzése világszerte fontos tényezője a jóllétnek. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az autonómia és a boldogság kapcsolata jóval erősebb a gazdagabb és individualistább országokban, például az északi országokban. Szegényebb, kollektivista társadalmakban más tényezők, például az alapvető megélhetés, sokkal hangsúlyosabbak lehetnek.
Ez a felfedezés véget vet a régi tudományos vitának is: egyszerre érvényesül az autonómia egyetemes emberi szükséglete, ugyanakkor a kulturális és anyagi kontextus jelentősen befolyásolja, mennyire járul hozzá a jólléthez.
Hogyan vizsgálták a kapcsolatokat?
A kutatás során az országok gazdagságát az egy főre eső GDP-vel (vásárlóerő-paritáson) mérték, az autonómia és jóllét adatait pedig a World Values Survey közel 100 ezres, 66 országot vizsgáló adatbázisából vették. A résztvevőknek két kérdést tettek fel boldogságukról és életelégedettségükről, valamint arról, hogy mennyi kontrollt és választási lehetőséget éreznek az életük felett.
Az individualizmus mértékét új, objektív mutatóval, a Global Collectivism Index-szel igyekeztek mérni, amely a közös háztartásokat és a közlekedési szokásokat elemzi. Bár ez sem hibátlan, mégis pontosabban tükrözi az adott ország kollektivista vagy individualista jellegét, mint a korábbi mérések.
Mi következik ebből a mindennapokra nézve?
Következésképpen a szakértők szerint a jóllét növeléséhez minden ország számára más lehet a legjobb út. Nagyon szegény országokban hasznos lehet a nemzeti gazdagság közös növelése és igazságosabb elosztása. Ahogy azonban egy ország egyre gazdagabbá válik, egyre inkább az autonómia támogatására kell figyelnünk: legyen szó a jogokról, illetve a mindennapi munka világáról. Az autonómia alapvető emberi szükséglet, ezért fontos, hogy a társadalom intézményein keresztül is támogassuk azt. Világosan látszik, hogy a gazdagság mellett az autonómia is döntő tényezővé vált a boldogság szempontjából.</final
