Felgyorsított tempó, hatalmas tét
A Starship-sorozat 10. teljes értékű tesztrepülésének előkészületei gőzerővel zajlanak a texasi Starbase-en, miután az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) pénteken zöld utat adott az indításhoz. A várhatóan legkorábban augusztus 24-én, helyi idő szerint este 18:30-kor (közép-európai idő szerint éjfél után fél órával) startoló gigarakéta 123 méter magas, alsó fokozatába 33, felsőbe 6 Raptor hajtóművet építettek, amelyek metánnal működnek.
A cég tavaly négyszer repítette a Starshipet, és minden alkalommal újabb mérföldkövet sikerült elérnie, például először hozták vissza sikeresen a Super Heavy boostert a kilövőállás mellé. Azonban 2024-ben a fejlődés üteme megtorpant: eddig mindkét repülés kudarcot vallott, így csúsznak a legfontosabb programcélok, például az űrben történő üzemanyag-utántöltés vagy a felső fokozat újrahasználhatósága.
Mi történt májusban? – A hajszálrepedés ára
A legutóbbi, májusi bukás okairól végre konkrét információk derültek ki. Fontos megjegyezni, hogy a sikertelenséget egy hibás fő üzemanyagtartály nyomásrendszer-diffúzora okozta, amely a metántartály elülső részén helyezkedett el. Az indítást követő percekben a szenzorok nyomásesést jeleztek a fő tartályban, miközben az orrkúpban nőtt a nyomás. A rakéta még be tudta fejezni a hajtóműindítást, de a szivárgás és a zavar maximálisan megterhelte a pályastabilizáló rendszert, végül a vészhelyzeti automatikus parancsok kiürítették az összes üzemanyagot, így a rakéta irányítatlanul lépett vissza a légkörbe az Indiai-óceán felett, ezzel idő előtt megszakítva a küldetést.
A diffúzor hibáját laborban is sikerült előidézniük a mérnököknek, majd úgy tervezték át, hogy a gázt irányítottabban vezesse a tartályba, és a szerkezeti terheléseket is jelentősen csökkentsék. Miután az FAA is elfogadta a vizsgálat eredményét, újraindulhatnak a tesztek.
Újabb malőr: felrobbanó hajó, későbbre tolódó álmok
Az új, Ship 36-os Starshipet júniusban, egy hajtóműteszt során hűtött üzemanyaggal töltötték fel, ekkor robbant fel. Ez nemcsak a teljes rakétát, de a tesztállást is elpusztította. A baleset okát nagy valószínűséggel egy belső nyomástartó tartály (COPV) sérülése jelentette, amely nitrogént tárolt extrém nagy nyomáson. A SpaceX a jövőbeli járatoknál alacsonyabb nyomással működteti majd a COPV-ket, szigorítja az ellenőrzéseket, újra leteszteli a gyártási példányokat, és módosítja magát az alkatrészt is.
Ez további csúszásokat okozott: a Ship 37 lett az új reménység, amit augusztus elején már sikerrel próbáltak ki, majd visszagördítettek a hangárba, hogy az indítóállás normál üzemmódba visszaálljon, és fogadhassa a teljes Super Heavy/Starship párost.
Bukások, tanulságok és újdonságok
A látványos hibák ellenére a SpaceX minden tapasztalatot azonnal beépít a következő generációkba. Az idei első, januári repülés során már a továbbfejlesztett 2-es verzióval (Block 2-vel) próbálkoztak – sikertelenül. Propulziós hiba miatt elvesztették az uralmat a jármű felett, a felső fokozat nem fejezte be a hajtóműégést, a rakéta darabjait végül a Bahamák és a Turks- és Caicos-szigetek környékén találhatták meg a lakosok. Májusban ugyan messzebb jutott a kilencedik teszt, de a felső fokozat ismételt irányított belépését és a hőpajzsadatok gyűjtését már nem tudták teljesíteni.
A hőpajzs problémáját továbbra is meg kell oldani. A rakétán többféle kerámia- és fémpajzs-verziót tesztelnek, hogy eldöntsék, melyik bírja leginkább a visszatérés extrém hőterhelését. Tavaly többször túlélte a Starship a visszatérést és kontrolláltan landolt a tengeren, azonban több érzékelő túlmelegedést mért – sokszor azért, mert a csempék egy része leesett a start vagy a hasítás során.
A Super Heavy boosterrel is tovább kísérleteznek: a következő startnál kevesebb fúvókával próbálják visszahozni a Mexikói-öbölbe, hogy kiderüljön, képesek-e pótolni a meghibásodó hajtóműveket. Az előző tesztnél a booster még a víz előtt felrobbant egy szerkezeti cső szakadásánál – ezt most nem ismétlik meg, mert felismerték a határokat.
A tét nem kisebb, mint a Mars és a Hold
A történtek után egyértelmű, hogy a hibákat gyorsan ki kell javítani, ha a SpaceX valóra akarja váltani Elon Musk Mars-telepes álmát, vagy teljesíteni szeretné a NASA Hold-programja (Artemis – NASA Artemis Program) követelményeit, illetve kiépítené a következő generációs Starlink hálózatot is. Összefoglalva: minden egyes próba és kudarc – legyen az akár repülési, akár földi teszt – hasznos tanulságokkal jár, amelyeket beépítenek a közelgő 3-as verzióba, ahol új Raptor hajtóművek, jobb szerkezeti elemek várhatók, és végső célként: a teljesen újrahasznosítható, gazdaságos űrrakéta.
Bár az út korántsem sima, minden javítás és új ötlet közelebb vihet minket a történelem legmerészebb űrmisszióihoz.
