A rejtélyes New York-i járvány: Legionáriusbetegség támad

Kik veszélyeztetettek?

A legionáriusbetegség antibiotikummal jól kezelhető, ha időben felismerik. Míg évente mintegy 6000 esetet jelentenek az Egyesült Államokban, a valós szám ennél magasabb lehet, mert gyakran más tüdőgyulladásként diagnosztizálják. Az egészséges emberek általában tünetmentesen átvészelik, de az 50 év felettiek, dohányosok, illetve a tüdő- vagy immunproblémákkal küzdők fokozott veszélyben vannak. 2000 és 2018 között az esetek száma ötszörösére nőtt, ám az okokat máig nem ismerik pontosan a szakértők.

Hogyan terjed?

A legionáriusbetegség általában nem emberről emberre terjed, hanem akkor lehet elkapni, ha valaki a baktériummal szennyezett apró vízcseppeket – például a légkondicionáló vagy hűtőtorony párologtatásából származó vízpermetet – belélegzi. A kórokozó különösen jól érzi magát 25-45 Celsius-fokos, pangó vízben, ami középületek, hotelek, spák hűtőtornyaiban vagy pezsgőfürdőkben gyakori. Ezekben a rendszerekben elengedhetetlen a baktérium rendszeres ellenőrzése és irtása; New Yorkban szigorú szabályok írják elő a tornyok nyilvántartását, folyamatos tesztelését és fertőtlenítését, hogy megelőzzék a fertőzéshullámokat.

Mi derült ki a vizsgálatokból?

A járvány kitörésekor az egészségügyi hatóságok azonnali vizsgálatot indítottak Harlem hűtőtornyai között. Kiderült, hogy ezek a többemeletes házak tetején működő hűtőrendszerek forróágyai lehetnek a legionáriusbetegségnek, ha nem tartják be a tisztítási előírásokat. Már régóta ismert, hogy ezek a rendszerek okozták a valaha volt legnagyobb legionellajárványokat világszerte.

Múltból a jelenbe

A legionáriusbetegséget először 1976-ban, sok buktató és félrevezető nyom után sikerült azonosítani, amikor egy kongresszuson legalább 221 embert betegített meg. Azóta a betegség nem számít ritkaságnak, sőt, mára a nagyvárosi infrastruktúrák egyik rejtett veszélyévé vált – ahogy azt New York mostani esete is bizonyítja.

2025, adrienne, www.scientificamerican.com alapján