Néha hús is lecsúszik
Néha azonban nemcsak növény kerül a menübe. Ritka esetekben vadon élő óriáspandák kisállatokat is elfogyasztanak. Feljegyzések vannak a kínai Csinling-hegységből arról, hogy egyes pandák esetenként takin (kecskeszerű antilop) csontjait rágcsálták, vagy kínai bambuszpatkányt zsákmányoltak. Egy még extrémebb példa egy vuhani állatkertből származik, ahol egy panda pávát fogott el és evett meg. Az ilyen ragadozó viselkedés azonban abszolút kivételes és alkalmi.
Valójában nem is növényevésre született
Az igazán meglepő, hogy a panda szervezete inkább a ragadozókéhez hasonlít, mint a növényevésre specializálódott emlősökéhez. Bélrendszere, akárcsak a húsevő medvéké, egyszerű, nem pedig többrekeszes, mint a kérődzőké. Bélflórájában is főként fehérjebontó baktériumok találhatók – ezek alig tudják megemészteni a növényi rostokat. Egy vizsgálat során a pandaürülékben rengeteg emésztetlen bambuszmaradványt találtak, ami ismét csak azt jelzi: nem a bambuszevésre termett.
Átállás a bambuszdiétára: túlélési kényszer
Az evolúció során a panda ősei még mindenevők voltak. Mintegy 7 millió éve az Ailurarctos nevű ősük kezdett több bambuszt fogyasztani, miközben a környezet változása és a táplálékforrások csökkenése miatt nagy volt a verseny a többi ragadozóval. Mivel már jól bírta a bambuszt, ezt az ökológiai rést kihasználva maradt fenn. A nagy panda ma az evolúció egy klasszikus példája: nem az a túlélő, aki a legalkalmasabb, hanem aki a leginkább alkalmazkodik.
Érdekes, hogy a panda DNS-ében inaktiválódott az a gén, amely a hús ízét érzékeli, ezért valószínűleg egyáltalán nem kívánja a friss húst. Anyagcseréje is kifejezetten lassú: testsúlyarányosan mindössze a földi emlősök átlagos anyagcsere-mértékének 38%-át éri el. Ez a rendkívül alacsony energiafelhasználás egy, kizárólag a pandára jellemző, pajzsmirigyhormonokat befolyásoló génmutációnak köszönhető.
Bambusz és panda: közös titkok
A jelek szerint a bambusz is aktívan szerepet játszik abban, hogy a panda ennyire rákattan. Vérvizsgálatok alapján a növényből származó mikro-RNS-molekulák kerülnek a panda szervezetébe, amelyek befolyásolják az étvágyat, a szaglást és a keserű ízek érzékelését. Ezek a miRNS-ek minden nap újabb bambuszfalatokra ösztönözhetik az állatot, ezzel biztosítva a túléléséhez szükséges kalóriamennyiséget.
A panda bélflórája sem teljesen inkompatibilis a növényi étrenddel: amikor bambuszrügyeket eszik – amelyek sokkal táplálóbbak, mint a levelek –, bélbaktériumai is változnak, ilyenkor több energiát képes elraktározni, és látványosan meghízik.
Speciális képességek a bambuszhoz
A panda hüvelykujj-szerű pluszujja lehetővé teszi, hogy ügyesen megmarkolja a bambuszszárat, erős állkapcsa és szokatlanul széles zápfogai pedig segítenek összezúzni az ellenálló növényt. A kerek orcák mögött hatalmas rágóizmok húzódnak, harapása még a jegesmedvéénél is erősebb.
A panda “lustasága” nem butaság
Az óriáspandát sokan furcsán alkalmazkodottnak vagy épp evolúciós zsákutcának nevezik. Ám a naplopónak tűnő életmód valójában a túlélés kulcsa ebben a különösen egyoldalú diétában – a panda “lustasága” valójában túlélési bölcsesség.
