Miért repülünk a Nap felé?
A Parker Solar Probe történelmi missziója 2018-ban indult, célja pedig az volt, hogy közelebbről ismerhessük meg központi csillagunkat, valamint annak rejtélyes külső légkörét, a koronát. 2021-ben először lépett be ebbe a forró, 1,1 millió Celsius-fokos régióba, ahol négy műszere folyamatosan gyűjti az adatokat a napkitörésekkel, napviharokkal és koronaanyag-kidobódásokkal (coronal mass ejections) kapcsolatban. Ezek a jelenségek komoly hatással lehetnek a Föld elektronikai rendszereire, ám előrejelzésük még komoly kihívást jelent.
Napviharok hatása a mindennapokra
Noha a Föld mágneses mezeje és légköre általában megvédi az élőlényeket a napszél káros sugárzásától, az 1989-es komoly napvihar is megmutatta, mennyire veszélyesek lehetnek ezek az események: Kanada Québec tartományában akkor 12 órás áramszünetet okozott, sőt a távoli rádiójeleket is elnémította. A napkitörések során fényes villanások jelennek meg, míg a koronaanyag-kidobódások több millió kilométer/órás sebességgel száguldó forró gázfelhők, amelyek akár három nap alatt elérhetik a Földet.
Új felfedezések és váratlan eredmények
Ezenfelül a Parker legutóbbi mérései kimutatták, hogy a kidobott mágneses anyagok egy része képes visszahullani a Napra, és ez a visszahullás hatással van a későbbi napkitörések irányára is. A tudósok most elsőként részletes térképet készítettek a korona határáról, ahol a napanyag leválik, és szélként bejárja a Naprendszert – ráadásul ez a határ az aktivitás erősödésével egyre kiterjedtebbé és szabálytalanabbá válik.
A jövő kutatásai
Mindez arra utal, hogy a Parker Solar Probe minden újabb közeli áthaladásával egyre többet érthetünk meg a Nap mágneses terének szerkezetéről, és arról, hogyan alakíthatják át a technológiára épülő mindennapjainkat a naptevékenység változásai. A NASA jelenleg a küldetés 2026 utáni folytatását tervezi.
