
A nagy vita forrásai
Az első Nanotyrannus-példány csontjait még 1942-ben fedezték fel a montanai Hell Creek Formációban. Az 1980-as években önálló néven írták le (Nanotyrannus lancensis), ám a fajról évtizedekig csak egy magányos koponya volt ismert, a teljes csontváza rejtve maradt. Sokan úgy gondolták, hogy ezek egyszerűen T. rex-kölykök maradványai, hiszen mindkét őshüllő a késő kréta időszakban, 67–66 millió évvel ezelőtt élt ugyanazon az észak-amerikai vidéken.
A mítosz fennmaradásában szerepet játszott az is, hogy időközben előkerült egy „Jane” nevű példány, amely szintén kistestű és gyors növekedésű volt – 11 évesen pusztult el –, de számos vonásában eltért az első Nanotyrannus-koponyától.
A Dueling Dinosaurs felfedezése
Az áttörést a híres „Párbajozó dinoszauruszok” (Dueling Dinosaurs) lelet hozta meg: a leletegyüttesben egy 67 millió éves, csaknem teljes törpezsarnok csontváz és egy növendék Triceratops maradványai feküdtek egymás mellett, mintha életük utolsó pillanatában viaskodtak volna.
A kutatók, köztük Lindsay Zanno paleontológus, több tucatnyi csontot elemeztek: a növekedési gyűrűkből, a csigolyák összenövéséből és a fejlődési sajátosságokból egyértelművé vált, hogy a megtalált példány körülbelül 20 évesen pusztult el, vagyis mérete ellenére csaknem teljesen kifejlett volt.
Érdemes kiemelni, hogy a Párbajozó dinoszauruszok Nanotyrannus-példánya mindössze 700 kilogrammos volt, míg egy kifejlett T. rex több mint 6700–8200 kilogrammot nyomott. A Nanotyrannus karjai jóval hosszabbak, ujjai és karmai feltűnően nagyok, fogazata és csigolyái is eltérnek. Koponyájában az idegek elágazása is más mintázatot követ, mint a T. rex esetében.
Külön kis világ – Nanotyrannus és T. rex ökológiája
Annak ellenére, hogy mindkét faj ugyanazon a vidéken és időszakban élt, életmódjuk jelentősen különbözött. A T. rex hatalmas fejjel és banán alakú, recés fogaival volt vérbeli nagyragadozó, míg a Nanotyrannus inkább karcsú, gyors és ügyes vadász lehetett, aki hosszú karjait és karmait használta zsákmánya elejtésére.
Összességében a két ragadozó leginkább így különbözött: a T. rex izmos „tank” volt, míg a Nanotyrannus agilis „vadász”.
Paleontológusok reakciói
A szakmai közösség nagy része elfogadja, hogy ez a kis dinoszaurusz valóban elkülönült faja volt. Dave Hone, a londoni Queen Mary Egyetem kutatója szerint a most előkerült csontváz minden kétséget kizáróan felnőtt példány, nem pedig kölyök T. rex. Steve Brusatte, az Edinburghi Egyetem paleontológusa saját bevallása szerint is hibázott, amikor évekig a fiatal T. rexek közé sorolta a hasonló, apróbb csontvázakat.
Thomas Carr, aki korábban azt állította, hogy minden kis tyrannosaurus-lelet fiatal T. rex, most már elismeri, hogy a „párbajozó” egyértelműen felnőtt példány.
Ennek ellenére Carr vitatja, hogy a Nanotyrannust ki kellene emelni a tyrannosauridák közül: szerinte inkább a T. rex „testvére”, és Tyrannosaurus lancensis névre lenne érdemes keresztelni.
Újabb faj? – Jane rejtélye
A kutatók megvizsgálták a „Jane” nevű másik példányt is, akinek anatómiai jellemzői – különösen az orrüreg és a szem mögötti csontformák – eltérnek mind a T. rextől, mind a Párbajozó dinoszauruszok Nanotyrannusától. Emiatt felmerült: Jane talán egy harmadik faj, a Nanotyrannus lethaeus képviselője.
Érdemes kiemelni, hogy ebben a kérdésben még nincs konszenzus. Sokan úgy vélik, Jane mindössze egy kifejletlen T. rex, és nem új faj.
Vissza a T. rex fejlődéséhez
Az új felfedezések arra kényszerítik a kutatókat, hogy újragondolják a T. rex életútját és növekedését. Az eddigi modellek abból indultak ki, hogy a T. rex fiatalkorában drasztikusan eltért a kifejlett példányoktól – ezeket a modelleket viszont nagyrészt a Nanotyrannus (tévesen T. rexnek vélt) maradványaira alapozták.
Zanno, Hone és Carr szerint érdemes lenne a mongóliai Tarbosaurus növekedési mintáit követni – ott a fiatal és felnőtt egyedek között nem ilyen drasztikus a különbség.
Új korszak a zsarnokgyíkok között
Összességében elmondható, hogy a Nanotyrannus valódi, önálló faj volt – ez pedig alapvetően megváltoztatja a tyrannosaurusok rendszertanát és fejlődéstörténetét. A felfedezés véget vet egy régóta húzódó vitának, de új kérdéseket is felvet arról, hány különböző zsarnokgyík osztozott ugyanazon az ősi világon, és hogyan éltek, vadásztak egymás mellett.

 
 
 
 
 
 
 
