Prométheusz mítosza: az ember teremtésre vágyik
Az MI valójában egy mitikus technológia. Nem hazugság, de nagyon erősen rezonál az emberi fantáziában gyökerező alapvető, nyugati történettel: az ember teremtő hatalmaival. Az ókori görög Prométheusz-mítosz tökéletes példa erre. Prométheusz, a titánok egyike, ellopta a tüzet a kovácsisten Héphaisztosztól, majd az embereknek adta azt. Ez nem csupán a tűz, de az értelem, a tudás ajándékát jelentette. Mielőtt Prométheusz ajándéka eljutott volna az emberekhez, az emberek vakon éltek – utána viszont képesek lettek matematikára, állatok háziasítására, gyógyításra, hajóépítésre, sőt, az isteneknek való áldozásra is.
Prométheusz ajándékával az emberi kreativitás is isteni szintet ért el. A mítosz másik része, hogy a tűz ellopásáért Zeusz bosszút állt Prométheuszon, sőt, az embereken is: megalkotta Pandorát, aki minden rosszat szabadon engedett.
A görögöknél már a mesterséges intelligencia gondolata is felbukkan: Prométheusz és Héphaisztosz technológiával, szerszámokkal „gyárt” embereket. Adrienne Mayor történész szerint az ókori leírásokban Prométheuszt gyakran iparosként ábrázolják, aki egyszerű műhelyben, szerszámokkal készít embereket. Ugyanebben a korban jelennek meg a legendák életre kelő szobrokról, mozgó gépekről – Daidalosz alkotásairól, például mechanikus madarakról és robot szolgálólányokról.
Egy pápa és a beszélő gép legendája
Több mint 2700 év telt el Prométheusz történetének első lejegyzése óta, mégis újra és újra felbukkan a mítosz. A középkorban Gerbert d’Aurillac, a későbbi II. Szilveszter pápa is ehhez a történetlánchoz kapcsolódik. Gerbert a X. században rendkívül művelt volt, és különösen az asztrológiát, vagyis az előrejelzés tudományát művelte mesterfokon. Egy legendás történet szerint Gerbert készített egy bronzfejet, amely felelni tudott igen–nem kérdésekre.
A legenda szerint Gerbert előbb azt kérdezte: Pápa leszek? A fej azt válaszolta: Igen. Majd azt: Meg fogok halni, mielőtt Jeruzsálemben misét tartok? Nem – jött a válasz. És így is történt: végül Rómában, a Santa Croce in Gerusalemme templomban celebrált misét, és nem sokkal később meghalt. Úgy hivatkoztak rá, mintha Prométheuszhoz hasonlóan ő is isteni tudást lopott volna.
Az akkori emberek számára a csillagászat szinte varázslat volt – akár egy szerkezet is képes volt „istenként” előre látni. Ami akkor bronzfej volt, az ma MI-algoritmus: jósolja, mit fogunk írni, kattintani vagy megnézni. A hit az ilyen varázslatban tovább él.
Az automata és az emberi test: XVIII. századi kínálat
A XVIII. században Jacques de Vaucanson nevét emlegették Prométheuszként. Vaucanson automatikus gépeket tervezett, amelyek az emberi vagy állati anatómia működését utánozták. A legnevezetesebb találmánya egy fuvolázó figura volt, amely valósághűen működtette a hangszert, amihez Vaucansonnak az akusztika addig ismeretlen részleteibe kellett beleásnia magát.
Az Emésztő kacsa (Digesting Duck), amely látványosan „megemésztette” az ételt, végül csalásnak bizonyult: a végtermék előre beépített pellet volt. Vaucanson éveken át dolgozott „mozgó anatómia” tervein. Még egy állat teljes működését is szerette volna lemásolni, sőt, a francia királytól támogatást is kapott egy egész mesterséges test megalkotására – de végül nem járt sikerrel.
Ettől függetlenül a korabeli emberek hinni akartak abban, hogy Vaucanson képes lesz megragadni az „élet tüzét”. Sokan úgy gondolták, ha már képes új emberi testet alkotni, talán a régit is helyrehozhatná – ma hasonlókat ígérnek némely MI-cég. Az Anthropic vezérigazgatója szerint például az MI lehetővé teszi majd, hogy az emberek addig éljenek, ameddig csak akarnak – a halhatatlanság turistaattrakcióvá válik.
Prométheusz álma tovább él
Összességében elmondható, hogy a mesterséges intelligencia körüli felhajtás nem pusztán technológiai, hanem mélyen mitológiai gyökerű: az emberiség örök vágya, hogy valamiképpen isteni teremtő erőhöz jusson. Legyen szó ókori görög mesterekről, középkori pápákról vagy felvilágosodás kori gépépítőkről, mind ugyanazt a mítoszt követik: hogyan lehet elrabolni az istenek tüzét. Ma ugyanezt kérdezik a Szilícium-völgyben – és ki tudja, talán egyszer Prométheusz örökösei valóban válaszolhatnak nekünk.
