Kibelezett copyleft – tényleg tiszta lapról indult?
Egy magát Mark Pilgrimnak, a chardet eredeti megalkotójának valló felhasználó azonnal tiltakozott a GitHubon: szerinte Blanchard nem jogosult megváltoztatni a licencet, mert az LGPL szerint minden módosításnak ugyanazon feltételek mellett kell maradnia. Szerinte az, hogy bevetettek egy nagyszabású kódegenerátort, nem ad új jogokat, hiszen ha valaki látta a meglévő kódot, utólag hiába állítja, hogy minden teljesen új, az még nem lesz valódi „tiszta szobás” implementáció.
Dan Blanchard viszont egy plágiumkeresővel bizonygatta igazát: a legújabb, 7.0.0-s verzió mindössze 1,3 százalékos hasonlóságot mutat a korábbi kiadásokhoz képest, ráadásul ezek az egyezések is csak általános Python-szintaxist tükröznek, nem konkrét chardet-kódot. Mint mondja, évek óta szeretné a chardetet a Python hivatalos standard könyvtárába beemelni, de a régi licenc és a könyvtár sebessége megakadályozta ebben.
Mi hajtotta az újrakiadást?
Blanchard azt állítja, nem a jogi kiskapukat kereste, hanem az volt a célja, hogy a chardet gyorsabb és pontosabb legyen, és minél több Python-fejlesztő munkáját egyszerűsítse. Nem áll mögötte sem pénzügyi motiváció, sem jogi csatározási szándék: mindezt teljes munkaidős állás mellett, önszorgalomból végezte, és az MI volt az eszköz, amellyel végre nagy lépést tudott tenni. Eredmény: a könyvtár felismerési sebessége 48-szorosára nőtt, miközben havonta körülbelül 130 millió letöltést regisztrálnak — vagyis rengeteg fejlesztő profitál a változásból.
Veszélyezteti a szerzői jogot az MI által generált kód?
Az ügy egyre több kérdést vetett fel a szakmában arról, vajon mennyi emberi munka szükséges ahhoz, hogy egy MI-segítséggel készült kód szerzői jogi védelem alá essen. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága például nemrég visszautasította, hogy szerzői jogot biztosítson egy kizárólag MI által generált képre. Mindebből fakadóan a copyleft-pártiak attól tartanak: ha egy mesterséges intelligencia bármelyik nyílt forráskódú projektből tanulhat, és gyakorlatilag „klónozni” tudja azt, akkor idővel értelmét veszti bármilyen eredetiségre vagy közösségi jogokra épülő licenc.
Zo Kooyman, a Free Software Foundation vezetője is hangsúlyozza, hogy bár a megengedőbb licencek is a szabad szoftver körébe tartoznak, az ilyen lépések megingathatják a copyleft védelmét. Szerinte nagy szükség lenne arra, hogy a felhasználói szabadság megmaradjon, és a közösségi szolidaritás ne szoruljon háttérbe ilyen kiskapuk keresése miatt.
Ki írja a szoftvert valójában?
Armin Ronacher (a Flask szerzője) viszont örült a licenc egyszerűsítésének, mert szerinte az MI új korszakot nyitott: innentől kezdve matematikailag, akár csak korábbi nyílt forráskódú minták alapján is újra lehet generálni egy teljes szoftvert anélkül, hogy bármilyen eredeti jogsértés történne. Ha ennyire könnyű lesz bármelyik régi programot „újrateremteni”, eltűnik az egész, licencelésen alapuló gazdaság talaja.
Szoftverpiac forradalom előtt
Bruce Perens, az Open Source eredeti definíciójának szerzője egészen radikális következtetésre jut: szerinte a szoftverfejlesztés teljes gazdasági rendszere halott, végleg véget ért. Már most bárki képes MI-vel, némi dokumentáció, promóciós anyag és egy kis ellenőrző szoftver segítségével hipergyorsan klónozni akár teljes, kereskedelmi rendszereket is — ehhez tíz nap is elegendő. Mindebből fakadóan a zárt forráskódú cégek nagy része nem lesz képes életben maradni, hiszen a piaci „titkaikat” percek alatt újraalkothatja bárki.
Ugyanakkor egyre több, eddig gazdaságosan nem fejleszthető, szűk piacra irányuló szoftver jelenhet meg. A robotok, amelyek tényleg kitakarítanak helyettünk, valósággá válhatnak — és ha hardverük marad is zárt, a vezérlőszoftverük előbb-utóbb szintén nyílttá válhat. A szerzői jogi és nyílt forráskódú licencelés fontossága látványosan csökkenhet: hiszen minden eddigi nyílt forráskód már az MI-k tréningadatállományának részévé válik.
Perens szerint történelmi fordulópont tanúi lehetünk: ahogy a nyomda elterjedése új szerzői jogi rendszert és új tudáskultúrát hozott, most a mesterséges intelligencia miatt a tudás halmozása, védelme és piacosítása radikálisan új alapokra kerül. A társadalmi változások már most érzékelhetők — és mindez legalább annyira félelmetes, mint amennyire izgalmas.
