Hidegindító a fejlődésben
Meglepő eredmények születtek, amikor a Readingi Egyetem kutatói elemzéseket végeztek arról, hol is éltek pontosan a legkorábbi főemlősök, és milyen volt ott az éghajlat a történelem során. Eddig azt gondolták, hogy meleg és nedves, trópusi klímában zajlott a főemlősök evolúciója, de a tanulmány szerint az első egyedek hideg, száraz területeken fejlődtek. Ráadásul nem a globális felmelegedés gyorsította az elterjedésüket vagy alkalmazkodásukat; a gyors, száraz-nedves klímaváltozások azonban jelentősen befolyásolták a fejlődést.
Ennek ellenére a tudósok sokáig úgy hitték, hogy a trópusi környezet a főemlősök szülőföldje, hiszen ma is ott él a legtöbb faj, és a fosszíliák nagy részét is ilyen területeken találták meg. Most viszont a fosszilis pollen- és spóraadatok elemzése megmutatta: ezek a helyek a főemlősök megjelenésekor bizony nem voltak annyira trópusiak.
Az extrém körülmények megtizedelték a gyengéket
A legkorábbi ismert főemlős, a mindössze 28 grammos Teilhardina, apró, fán élő állatka volt, amely 56 millió évvel ezelőtt, még az észak-amerikai őshazában kezdte történetét. Kiemelendő, hogy nem karmokkal, hanem körmökkel kapaszkodott az ágakba, gyümölccsel, ízeltlábúakkal és nyállal táplálkozott – ez a megkülönböztető jegy ma is jellemző a főemlősökre.
Egyes főemlősök még a sarkvidéki éghajlat viszontagságait is átvészelték, valószínűleg úgy, ahogyan némely maki napjainkban: téli álmot aludtak, vagy mozgásukat csökkentették, amikor alig volt elérhető élelem. Azok az ősök maradtak fenn, amelyek képesek voltak új élőhelyeket keresni, ahogy megváltoztak a körülmények; akik nem tudtak alkalmazkodni vagy elvándorolni, kihaltak.
Veszélyben a főemlősök jövője
Ami őseink számára kihívás volt a régmúltban, az napjainkban is komoly veszélyt jelent. Az élőhelyek ipari pusztítása miatt a főemlősök ma nem tudnak szabadon vándorolni, alkalmazkodási képességeik beszűkültek. Az orvvadászat, például a vadhús-fogyasztás, valamint az élőhelyek elvesztése tovább növeli a veszélyt, hogy nemcsak a főemlősök, hanem közvetve mi magunk is komoly kihalási hullámmal szembesülhetünk.
Ennek fényében, bár a múlt tanulságai segítenek megérteni jelenlegi helyzetünket, ma már cselekedni kell: az ismeret és a figyelem nem elég, ha nem változtatjuk meg jelentősen a természethez és a klímaváltozáshoz való viszonyunkat.
