Gravitációs lencse: Einstein-gyűrű alatt bújik meg a válasz
Az Einstein-gyűrűként ismert fénylő koszorút egy távoli galaxis fénye hozza létre, mely elhajlik egy közelebbi galaxis gravitációs terében. Az előtérben mindez egy apró fekete foltként látható, ugyanakkor a torzult gyűrűben zavar figyelhető meg. Ez a különös “gravitációs lencse” nemcsak elgörbíti és felnagyítja a fényt, hanem néha más bizarr formákat is létrehoz, például keresztet vagy ívet.
A B1938+666 különös torzulása
Az 1990-es években felfedezett B1938+666 nevű objektum most újabb titkot tárt fel. A rádióhullámok vizsgálatakor a gyűrű külső ívén apró hullámzást észleltek. Ezt a hullámzást csak egy rejtett tömeg magyarázhatja – feltehetően egy sötét anyagcsomó, amely a háttérgalaxis és közöttünk helyezkedik el. Az objektum tömege a Nap tömegének körülbelül egymilliószorosa, mégis százszor kisebb, mint a korábban észlelt legkisebb, hasonló tömegű lencse.
Óriási adathegy, új elemzési módszerek
A vizsgálathoz a Föld különböző pontjain elhelyezkedő rádióteleszkóp-hálózatot használtak: például a west virginiai Green Bank Telescope-ot, a new mexico-i Very Long Baseline Array-t, valamint az európai VLBI-hálózatot. Ezek összekapcsolásával lényegében egy Föld-méretű távcsövet hoztak létre, így sikerült kimutatni a finom, eddig észrevehetetlen eltérést. A több terabájtnyi adat feldolgozásához újfajta számítási megoldásra volt szükség, hiszen ilyen részletes elemzésre korábban még nem volt példa.
Sötét anyag: a kozmikus rejtvény kulcsa
A kutatók meglehetősen biztosak abban, hogy az újonnan felfedezett tömeg egy sötét anyagcsomó – ez a láthatatlan anyag alkotja a teljes ismert univerzum tömegének 27%-át, ám a fényre teljesen érzéketlen. A gravitációs lencsék vizsgálata az egyetlen módszerünk arra, hogy egyáltalán észleljük ezt a titokzatos anyagot. Mindezek ellenére eddig mindössze három ilyen apró sötét anyagcsomót sikerült azonosítani. A mostani áttörés így új távlatokat nyit a kutatásban.
A kis csomók elterjedtebbek lehetnek, mint gondolnánk
A kutatók szerint a Tejútrendszer és minden galaxis tele lehet hasonló sötét anyagcsomókkal, ám felfedezésük óriási számítási teljesítményt igényel. Az új módszereknek és főleg a James Webb-űrtávcsőnek köszönhetően várhatóan drámaian növekedni fog az azonosított Einstein-gyűrűk és sötét anyagcsomók száma. Így talán végre közelebb kerülhetünk a világegyetem legsötétebb titkának megfejtéséhez.
