Elérhetetlen közelség, feledhetetlen pillanatok
A holdi kerülő manőver során az Orion űrhajó április 6-án ritkán látott tájak fölött járt, ahol a legénység először pillanthatta meg a Hold eddig kevésbé látott arcát. A visszatérés után is nehéz volt szavakba önteni az élményt – Wiseman bevallotta, hogy fogalma sincs, mit mondjon, Glover pedig attól tartott, hogy ha belegondol, nem tudja majd feldolgozni a történteket. A négyszemélyes csapat tagjai újra és újra megölelték egymást, Hansen pedig tréfásan megjegyezte, mennyire szokatlan, hogy ennyire távol legyen Wisemantól.
Fénykép az emberiségről
Az utazás során készült fényképek bejárták a világot, köztük az a portré, amelyen Christina Koch – az első nő, aki az alacsony Föld körüli pályán túl járt – a Földet nézi az Orion kabinjából. A kép már most legendás lett: tömören mutatja meg, mennyire jelentéktelennek tűnhet a Föld a végtelen feketeségben, mégis mennyi mindent jelent számunkra. Noha sokan az otthonunk bolygóját tartják a legmeghatározóbbnak az űrből nézve, Koch egyszerűen csak arra emlékezett vissza, hogy mindenhol máshol sötétség van, csupán a Föld lebeg, és ad reményt.
Az összetartozás ereje
Koch úgy emlékezett vissza, hogy a tíznapos második Artemis-misszió a legalapvetőbb emberi élménnyel kezdődött és ért véget. Az indulásnál misszióvezetőjük a folyosón suttogta: „Christina, indulunk!”, míg a visszatérésnél egy egyszerű kérés zárta a napot: „Kaphatok egy ölelést?”. A csapat számára a technológiai áttöréseken túl az volt a leghangsúlyosabb, mennyire egységes az emberiség, és mennyire különleges a bolygónk.
A következő nagy dobás már készül
Az Artemis-missziók ezzel nem értek véget. A NASA már javában készíti elő az Artemis III-at, amelynek 2027-ben kellene indulnia, hogy az Orion együttműködését több holdkomppal teszteljék. Utána 2028-ban az Artemis IV és V már tényleges holdraszállásokra készül. Az Artemis II ezzel csak az első lépés volt — az emberiség számára új fejezet kezdődött az űrhódításban.
