Az ámbráscetek kódja: mi köti össze őket az emberi nyelvvel?

Hangok, amelyek többet mondanak

A kutatók felfedezték, hogy az ámbráscetek kattogó hangjai között két eltérő típus létezik, amelyek közötti különbség puszta füllel nehezen hallható, ám a hangfrekvencia-sávokat ábrázoló spektrogramokon világosan kirajzolódik. Ezeket a hangokat a tudósok kissé önkényesen a‑kódának és i‑kódának nevezték el. Az eltérés a kattogások belső frekvenciaviszonyaiban rejlik, amelyet a szakirodalom formánsnak hív; az emberi nyelvben ez felelős a magánhangzók egyediségéért is. Míg mi a szánk és a torkunk alakját változtatjuk ehhez, a bálnák az orrukban lévő légzsák formáját szabják át. Következésképpen a két kattogástípus afféle bálnamagánhangzóként viselkedik.

Mintázatok és jelentések nyomában

Mindeközben a részletes elemzések azt mutatják, hogy az eltérő magánhangzószerű hangokat nem véletlenszerűen alkalmazzák a bálnák. Bizonyos ritmikus minták – például egyenletesen váltakozó kattogássorozatok – kiegyenlített arányban hordozzák az a‑ és i‑kódákat, míg más minták túlnyomórészt csak egy típust tartalmaznak. Az i‑kódák lehetnek akár rövidek vagy hosszúak is, az a‑kódák pedig inkább rövidek. Ez erősen emlékeztet az olyan emberi nyelvekre, mint az arab, ahol a magánhangzó hossza is módosíthatja a jelentést.

A bálnanyelv titka még rejtély

Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogy ezek a bálnamondatok valóban hordoznak‑e jelentést, de a strukturált használat alapján vélhetően valamilyen funkcióval bírnak. Az eltérő magánhangzószerű hangok megkülönböztetése minden bizonnyal jelentősen bővíti a bálnák kommunikációs lehetőségeit. A kutatók szerint ezek a hangok sokkal több információt közvetítenek, mint korábban gondoltuk, és ez önmagában is lenyűgöző felfedezés.

2026, adminboss, www.scientificamerican.com alapján