A Josephson-csatlakozás áttörése
A kutatók szupervezetőkből álló elektromos áramkört építettek, amelyeket egy vékony, nem vezető réteg választott el egymástól. Ezt az elrendezést Josephson-csatlakozásnak hívják. Sikerült igazolniuk, hogy egy ilyen rendszer egyszerre viselkedhet egyetlen részecskeként, amelyben feszültség nélküli állapotban is áram folyik. Ez az állapot kvantumos alagutazás révén, a feszültség megjelenésével makroszinten is megfigyelhetővé vált.
Kvantummechanika mindennapi méretekben
Olle Eriksson, a Nobel-bizottság elnöke szerint ez a felfedezés a kvantummechanika forradalmi jelentőségét igazolja, amely mára a digitális technológia alapját is képezi. Jonathan Bagger amerikai részecskefizikus kiemelte, hogy korábban csak elvont, parányi világokra gondoltak a kvantumtörvények kapcsán, de a díjazottak bebizonyították: ezek az elvek a valós, emberi léptékű világ működésében is szerepet kapnak.
Világszínvonalú tudósok, váratlan elismeréssel
Clarke sosem hitte volna, hogy munkájuk egyszer Nobel-díjat érhet. Devoret Franciaországban, Martinis pedig 1976 és 1987 között Berkeley-ben tanult, Clarke pedig Cambridge-i múlttal érkezett, és ma is a kaliforniai egyetemen dolgozik. Felfedezéseik nélkül ma nem beszélhetnénk kvantumszámítógépekről, kvantumérzékelőkről vagy biztonságos kvantumtitkosításról sem.
