Főbb adatok és történelmi rengések
A Szent András-törésvonal a Salton-tótól egészen Észak-Kaliforniáig, Mendocino partjainál fekvő „hármas csomópontig” (triple junction) húzódik, ahol három lemez – az észak-amerikai, a csendes-óceáni és a Gorda – találkozik. Az egyik legnagyobb katasztrófa 1906-ban történt, amikor a törésvonal északi szakaszán bekövetkezett 7,9-es magnitúdójú földrengés során gyakorlatilag leégett San Francisco, és több mint 3000 ember vesztette életét. 1857-ben a déli szakasz is megremegett, hasonló nagyságrendű rengést okozva, de akkoriban szerencsére sokkal kevesebben éltek a térségben.
A Szent András olyan mértékben képes elmozdítani a két lemezt, hogy évente átlagosan körülbelül 3,5 cm-rel tolódnak el egymás mellett. Ezzel a tempóval Los Angeles és San Francisco nagyjából 15 millió év múlva „szomszédok” lesznek.
Milyen típusú törés a Szent András?
Ez egy jobb-laterális vetődés, vagyis ha a törésvonal észak-amerikai oldalán állsz és a Csendes-óceán felé nézel, látod, hogy a csendes-óceáni oldal lassan jobbra mozdul el melletted. Ez a mozgás általában lassú „kúszás”, de időnként a két lemez elakad, majd hirtelen felszabadul az energia: ekkor keletkezik a földrengés.
A törésvonal három fő szakaszra bontható: a déli szakasz Bombay Beachtől Parkfieldig, a középső „kúszó szakasz” Parkfield és Hollister között, ahol általában kisebb rengések fordulnak elő, illetve az északi szakasz Hollistertől Mendocino partjaiig, ahol valódi tektonikus „háromszögelés” zajlik.
Mekkora és milyen mély a törésvonal?
A törésvonal lenyűgözően hosszú – 1200 km –, és helyenként hegyeket, völgyeket, sőt egész városokat szel ketté. A régió egészében különálló törésvonalak hálózata húzódik („San Andreas törésvonal zóna”), amelyek önállóan is nagy földrengéseket idézhetnek elő. Ilyen például a Hayward-törésvonal az East Bay térségében, amely 1868-ban 6,8-es erősségű rengést váltott ki, 30 áldozattal. Egy hasonló rengés ma a sűrűn lakott környékek miatt sokkal súlyosabb következményekkel járna.
Hogyan formálódott a törésvonal?
Mintegy 30 millió éve a csendes-óceáni lemez alábukott (szubdukált) az észak-amerikai lemez alá – ezt hívják szubdukciós zónának. Idővel azonban a lemezek találkozási helye eltolódott, a fiatal, új óceáni kéreg éppen Észak-Amerika alá csúszott. A mozgás iránya megváltozott, a szubdukció helyét átvette a vízszintes, csúszó vetődés, és így jött létre a Szent András-törésvonal.
Mennyire veszélyes?
A Szent András-törésvonal Los Angelestől San Franciscóig, sőt a két városon át is húzódik, így emberek milliói élnek közvetlenül a rengésveszélyes zónában. A tudósok szerint a déli szakasz akár 8-as erősségű – vagy annál is nagyobb – földrengést is képes előidézni. Az 1989-es Loma Prieta-rengés (Loma Prieta Earthquake) „csupán” 6,9-es volt, mégis több száz épület pusztult el, a kár elérte a 87 milliárd forintot (akkori árfolyamon kb. 300 millió USD). Egy 8-as földrengés harmincszor erősebb lenne.
A nagy rengések ciklusai szakaszok szerint eltérőek: egyes szektorokban 100–150 évente törnek elő, máshol évszázadokkal is hosszabb a csend. Fort Tejon környékén például a legutóbbi nagy (1857-es) rengés óta a földtani óra szerint már „esedékes” egy újabb.
Lehet-e előre jelezni a katasztrófát?
A mesterséges intelligencia és a földtani kutatások ellenére jelenleg nem lehet megmondani, mikor következik be a következő nagy rengés. A tudósok csak statisztikai alapon becslik a kockázatot. A San Francisco-öböl környékén 72% az esélye annak, hogy a következő 30 évben legalább 6,7-es földrengés lesz; Los Angeles térségében ez az arány sem sokkal alacsonyabb. A meglepetések gyakoriak: az 1994-es Northridge-rengés (Northridge Earthquake) egy olyan melléktörésen pattant ki, amelyet a tudósok korábban nem is ismertek.
Látható nyomok és legendás helyek
Kaliforniában több ponton is szabad szemmel követhető a törésvonal, például a Coachella-völgyben, a San Gorgonio-hágónál vagy a forgalmas Cajon Pass vasúti- és autópálya-folyosóján. A híres Hayward-törésvonal egyenesen áthalad a Berkeley Egyetem futballstadionján is. Az 1989-es Loma Prieta földrengés idején az erőteljes talajmozgás még a házakat is „elnyelte”: az egyik San Franciscó-i ház első két szintje egyszerűen belesüllyedt a földbe.
Kalifornia alatt tehát egy lassan mozduló, de néha pusztító erejű „földi kés” rejlik, amelynek valódi veszélyét minden ott élőnek érdemes komolyan venni.
