A legtöbben úgy gondolják, hogy a hőmérséklet és a páratartalom mindig együtt változik: ahogy melegszik a levegő, úgy szárad is. Ilyenkor a délutáni órákra, a legmagasabb hőmérséklet idejére a legszárazabb a levegő. Tajvan egyik hegyvidéki erdejében azonban a kutatók azt tapasztalták, hogy a legalacsonyabb páratartalom már jóval a legmagasabb hőmérséklet előtt jelentkezik. Ezt a jelenséget diurnális T/RH hiszterézisnek hívják, vagyis a hőmérséklet és a páratartalom napi szintű időbeli eltolódásáról van szó. Ez a csúszás enyhíti a nappali légköri szárazságot, és – a növényzet számára különösen fontos – mérsékli a vízhiány okozta stresszt.
Meddig véd még a természet?
A kutatók hasonló, eltolódott légköri mintázatokat találtak más hegyvidéki és vízparti területeken is, például az Andokban, a Himalájában, Délnyugat-Arábiában és Új-Guineában, főleg köderdőkben és ködös vidékeken. Itt a völgyi vagy tengeri szelek és a párolgás okozza a hőmérséklet–páratartalom elcsúszását. Bár ez természetes, a globális felmelegedés hatására gyengül: a védőpajzs kezd repedezni, így a növényzet fokozott kiszáradásnak és szélsőséges éghajlatnak lehet kitéve. Ezek a térségek fontos jelzői lehetnek a klímaváltozás korai veszélyeinek, ezért érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni őket.
