Hol volt Mezopotámia és kik éltek ott?
A mai Irakot, illetve Szíria, Törökország és Irán egyes részeit magában foglaló Mezopotámia szót a görögök alkották: a jelentése két folyó közti föld, utalva a Tigris és az Eufrátesz közelségére. Az évezredek alatt itt számos kultúra virágzott: a sumérok feltalálták az ékírást, amely később az akkádok, asszírok és babilóniaiak által beszélt nyelvek rögzítésére is szolgált.
Az assinnu – Ishtar kultuszának különleges szolgái
Az assinnu-k a szerelem és háború istennője, Ishtar (Inanna) vallási szolgálói voltak. Ishtar, az ég királynője, hatalmas jogkört és politikai befolyást testesített meg, amely a királyok legitimációjával és a termékenységgel is összefüggött. Az őt szolgáló assinnu-k feladata a szertartások levezetése és a templom rendben tartása volt.
Az „assinnu” kifejezést több jelentésréteg is átszövi: egyszerre jelent „nőszerűt”, „férfi-nőt”, „hőst” vagy „papnőt” – rámutatva a társadalmon kívüli, fluid nemi identitás mély vallási gyökereire. A mítoszok szerint épp Ishtar adományozta nekik a nemi változatosságot, akár nőből férfit, férfiból nőt formálva, vagy épp ellenkező nemű ruhákba öltöztetve. Így az assinnu-k nemi kétértelműsége a szenttel való szoros kapcsolatra utalt.
Tévesnek bizonyultak azok a korai kutatói értelmezések, amelyek az assinnu-kat eunuchoknak vagy kultikus prostituáltaknak nevezték – nem található bizonyíték arra, hogy kasztrálták volna őket. Sokan közülük a gyógyítás és a varázslás mesterei voltak, sőt vallási fontosságuk révén különleges politikai erővel is bírtak. Egy jóslat szerint például, ha a király megérinti egy assinnu fejét, le tudja győzni ellenségét, és az ország engedelmeskedni fog neki.
Az a ri – a király legfontosabb bizalmasai
Az a ri-kat gyakran eunuchként emlegetik, de a kifejezés az ókori Mezopotámiában nem létezett, és az általuk viselt cím önálló jelentéssel bírt. Feladatuk szerint a király legközelebbi udvari emberei közé tartoztak, bejárásuk volt a palota legrejtettebb részeibe; különösen a nők lakosztályába, ahová rajtuk kívül csak az uralkodó léphetett be.
Az a ri-król több forrás is említést tesz terméketlenségükről – állítólag nem volt utódjuk, szakállat sem viseltek, ami a férfiasság egyik szimbóluma volt. Ennek ellenére ugyanazt az öltözetet hordták, mint a többi magas rangú udvari férfi, társadalmi elismertségük pedig rendkívül magas volt. Különleges helyzetük révén képesek voltak egyszerre katonai, politikai, sőt hadvezéri feladatokat is ellátni, nekik adományozták a legyőzött ellenségtől elvett földeket, akár tartományi kormányzói státuszt is szerezhettek.
Nehéz elhinni, de nemi kettősségük lehetővé tette, hogy áthágják nemcsak a nemi szerepek vagy terek, hanem az uralkodó és alattvalói közötti korlátokat is.
A történet itt éles fordulatot vett
A történelem kezdetén tehát a nemi kétértelműség nem a kirekesztettség, hanem a társadalmi felemelkedés és hatalom eszköze volt Mezopotámiában. Az assinnu-k és az a ri-k kivételes helyzetét és tiszteletét az évezredes írásos hagyaték egyértelműen bizonyítja. Mai szemmel nézve talán szokatlannak tűnhet, hogy a társadalom a nemi sokszínűségben nem fenyegetést, hanem különleges, integráló erőt látott. Mindez ma is rámutat arra, hogy a nemi sokféleség elismerése nem új keletű, hanem szerves része az emberiség közös múltjának.
