
Koszinuszok csatája: Chowla problémája
Esetünkben ez azt jelenti, hogy noha a Fourier-analízis a matematika egyik legfontosabb eszközévé nőtte ki magát, bizonyos alapvető kérdések továbbra is megválaszolatlanok maradtak. 1965-ben aztán Chowla matematikus feltett egy látszólag egyszerű kérdést: mennyire lehet kicsi egy bizonyos típusú Fourier-összeg, amikor csupán koszinuszhullámokat adunk össze? Ezek a sorok, például cos(2x) + cos(3x) + cos(8x), teljesen egyszerű felépítésűek: minden tag egységnyi, csak különböző frekvenciájúak. A legmagasabb értéket könnyű megtalálni – mindig pontosan annyi, ahány koszinuszt összeadunk –, viszont a legkisebb érték meghatározása már igazi fejtörő. Hosszú évtizedeken át senki nem tudott áttörni ezen a problémán.
Nagy számok, kis minimumok
Chowla sejtése szerint, ha N db egész számot nézünk, akkor a hozzájuk tartozó koszinusz-összeg alsó határa egyre jobban csökken, ahogy N nő. Később pontosította is: azt szerette volna tudni, milyen gyorsan csökken ez a minimum. Ismert volt, hogy például 10²⁰ darab koszinusz összege valahol felveszi a 7-nél is kisebb értéket, míg a maximális érték magától értetődően 10²⁰. Chowla ennél sokkal alacsonyabb minimumot várt, és a matematikusok hosszú ideig próbálták bizonyítani vagy cáfolni ezt.
Grafok és vágások: a váratlan kapcsolódási pont
A 2000-es évekre Ruzsa Imre, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet kutatója csak egy szűk, bár jelentős előrelépést tudott elérni, de ez még mindig messze volt Chowla jóslatától. A fordulatot végül nem közvetlenül a Fourier-analízis, hanem a gráfelmélet hozta el. Ráadásul úgy, hogy a sikeres kutatók előtte nem is hallottak Chowla problémájáról!
Közben két különböző kutatócsapat a MaxCut nevű gráfelméleti problémán dolgozott, ahol azt kell meghatározni, miként lehet egy gráfot két részre hasítani úgy, hogy az összekötő élek száma maximális legyen. A MaxCut-ot többek közt áramkörtervezésben is hasznosítják. A kutatók azt találták, hogy egyes speciális gráfok (Cayley-gráfok) tulajdonságai közvetlenül megfeleltethetők a koszinusz-összeg minimumának.
Cayley-gráf: a hullámok szerkezetének nyitja
Az áttöréshez Shkredov matematikus mutatta meg, hogy Chowla problémája átültethető Cayley-gráfokra. Ezeknél a gráfoknál a csúcsok közötti összeköttetés attól függ, hogy az adott számok közötti különbséget tartalmazza-e a vizsgált halmaz. Már a ’70-es évektől ismert volt, hogy az ilyen gráfok sajátértékei pontos információt adnak a koszinusz-összeg legalacsonyabb értékéről. Viszont minden, a sajátértékek hagyományos vizsgálatára épülő próbálkozás zátonyra futott.
Az új kutatócsoport, amely eredetileg a MaxCut kiterjesztésén dolgozott, felismerte, hogy elég azt megmutatniuk: a Cayley-gráfokban nincsenek nagy „klikkek” (olyan csúcshalmazok, ahol mindenki mindenkivel össze van kötve). Ha nincsenek nagy klikkek, az automatikusan igen alacsony sajátértékeket garantál – és ezzel a Chowla-probléma alsó határára sikerült szignifikáns javítást adni.
Miért működik az új bizonyítás?
A gondolatmenet a következő: ha feltételezzük, hogy mégis van nagy klikk, akkor azt az adott Cayley-gráf szerkezete nem tudja kiszolgálni, mert a csúcsokhoz tartozó élek gyorsan túllépik a gráf szabályai által megengedett határokat. Így az eredeti feltételezés hibás, a minimum valóban kellően alacsony.
Ennek belátása után a csapat gyorsan összerakta a végső bizonyítást. Az eredmény szerint bármilyen N db egész számhoz tartozó koszinusz-összeg biztosan N^(1/10) érték alá vihető. Óriási számok esetén, mondjuk N = 10²⁰, ez már 100 körüli értéket jelent, míg a korábbi határ 7 volt.
Egymásra talál a két terület
Az áttörés hatására szinte rögtön egy másik, hagyományosabb Fourier-analízisen alapuló bizonyítás is követte, amely tovább javított az alsó határon: N^(1/7)-re vitte le azt. Ez óriási lépés ahhoz képest, hogy évtizedekig egyáltalán nem sikerült a Chowla által megjósolt hatványalakú formát elérni.
Mi jöhet még?
Lényeges, hogy a mostani technikák egészen új szemléletet hoztak be a Fourier-analízisbe. Bár a teljes bizonyítás még várat magára, most már világos: a hálózatok és a hullámok szerkezetében rejlő összefüggések a további áttörések kulcsai lehetnek. A matematikusok remélik, hogy ezek az eredmények mostantól más, sokáig befagyott problémák feltörésében is segítenek, hiszen az igazi áttörés az, hogy két látszólag teljesen független terület találkozott – és ez gyakran a legizgalmasabb eredmények forrása.
