A delfinek „tapintanak” a hangjukkal?

A delfinek „tapintanak” a hangjukkal?
Éjszaka, vaksötétben keresgéled a parkolóban leejtett kulcsodat, kitapintod az autó gumiját, majd köveken és faleveleken átsuhanva végre megtalálod a kulcsot. Ez az ösztönös, tapogató érzékelés jól szemlélteti, ahogyan a delfinek echolokációval tájékozódnak a tengerben. A legújabb kutatások szerint ugyanis, amikor a delfinek szonárral fedezik fel környezetüket, ez sokkal inkább hasonlít az érintéshez, mint a látáshoz.

Az echolokáció nem vizuális élmény

Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a delfinek az echolokációs hangvisszaverődéseket képi formában dolgozzák fel, mintha valamilyen hangalapú „látásuk” lenne. Korábbi orosz kutatások mágneses érzékelőkkel igazolták, hogy a delfinek agyának látóközpontja is aktív, amikor hangokat hallanak. Így egyszerű volt azt hinni, hogy az echolokáció vizuális élményt nyújt, főleg mivel a hallási és vizuális agyterületek közel helyezkednek el egymáshoz. Ma már sokkal pontosabb technológiánk van, és az új eredmények alapján a delfinek inkább hangalapú tapintással fedezik fel a világot.

Teljesen máshol dolgozza fel a delfin agya

A kutatók három echolokáló delfinfaj, valamint egy echolokációra képtelen sei bálna agystruktúráját vizsgálták összehasonlító módon. Az idegpályákon vízmolekulák mozgását követték, hogy felmérjék, mely agyterületek kapcsolódnak össze a legaktívabban. A korábbi elméletekkel szemben a látókéreg nem mutatott különösebb aktivitást a delfinek esetében. Ehelyett a hallási bemenetet feldolgozó alsó ikertest (inferior colliculus) és a kisagy (cerebellum) közötti kapcsolat volt erősen fejlett. A kisagy felel a mozdulatok és az érzékszervi visszacsatolás gyors összehangolásáért; tehát a delfineknél az echolokáció és a mozdulatok folyamatosan, körkörösen támogatják egymást – ahogy az ember is kitapogat valamit.

Szorosabb, fókuszáltabb „érzékelés”

A delfinek szonárnyalábja sokkal szűkebb, mint az ember látómezeje: ők szinte „söprögetve”, pontról pontra térképezik fel a környezetüket – ahogyan valaki kulcsot keres sötétben a földön. Emiatt mozdulataikat folyamatosan a visszacsatoláshoz igazítják, ami tényleg a tapintáshoz hasonlít. A látáshoz képest ez sokkal inkább egy szenzoros-motoros oda-vissza kapcsolat, amelyet a kisagy szabályoz.


El kell fogadnunk: teljesen más világok

A delfinek echolokációja tehát nem egyszerűen hangalapú látás, hanem egyfajta tapintásszerű, folyamatosan változó érzékelés, amely során az agy a mozgásokat és a visszacsatolt hangokat összehangolja. Bár egyre többet tudunk meg erről a képességről, nem szabad elfelejteni: elképzelhető, hogy soha nem fogjuk teljesen megérteni, milyen érzés lehet delfinként érzékelni a tengert, hiszen nincs rá valódi emberi modell.

2025, adminboss, www.scientificamerican.com alapján



Legfrissebb posztok