Az éjszakai égbolt titokzatos szépsége messze túlszárnyalja a hétköznapi jóslatokat. A tudományos kutatás egyik kincse a nyílthalmaz: ezek a csillagokból álló csoportok akár néhány tucatból, de akár néhány ezer tagból is állhatnak, és segítenek jobban megérteni a világegyetemet. Az egyik legismertebb a Fiastyúk (Pleiades), mindössze 443,5 fényévre a Földtől, de vannak sokkal távolabbi halmazok is, mint az NGC 460 és az NGC 456, amelyek a Kis Magellán-felhő nevű közeli galaxisban találhatók.
Világok találkozása: Hubble és Webb
Most a NASA két nagy űrteleszkópja, a Hubble és a James Webb felvételeivel egyszerre mutatja meg, mennyire más arcát mutatja ugyanaz a csillaghalmaz a különböző hullámhosszakon. A Hubble optikai tartományban rögzített képein világító, ionizált gázbuborékok láthatók, amelyeket a csillagok sugárzása rajzol meg a por- és gázfelhőkben. A James Webb viszont infravörös kameráival feltárja a sűrű porcsomókat és a finom szálas szerkezeteket, amelyek rejtve maradnak szemünk elől.
Egyesített csodakép
A mai nap képe a két teleszkóp tizenkét átfedő megfigyelése alapján készült kompozit: a látvány lenyűgöző, egyszerre mutatja meg a világegyetem fényét és poros rejtélyeit.
