A szén-dioxid csapdába esett a marsi kőzetekben
Amikor a Nap fényereje fokozódott, a felszíni víz mennyisége is nőtt a Marson. Ez a víz reagált a légkör szén-dioxidjával, amely aztán ásványokba épülve a kőzetekben kötődött le. Ez a folyamat csökkentette az üvegházhatást, így a Mars éghajlata egyre hűvösebbé és szárazabbá vált. Míg a Földön a vulkánkitörések visszajuttatják a szenet a légkörbe, a Marson sokkal gyengébb a vulkáni aktivitás, ezért ez a szén-dioxid-csapda végül a bolygó egyensúlytalan, oázisos-sivatagos állapotához vezetett. Már a bolygó pályájának apró változásai is fokozták ezt a ciklust.
Folyékony víz csak szigetszerűen jelent meg
Több milliárd év alatt a bolygó légköre tovább vékonyodott, emiatt egyre alacsonyabb lett a felszíni légnyomás. A víz könnyebben elpárolgott, így végül már nem létezhetett tartósan folyékony formában a felszínen. A Gale-kráterben lerakódott, mintegy 4 km vastag kőzetrétegek világosan mutatják, hogy a folyékony víz története csak rövidebb, szigetszerű időszakokra korlátozódott. Az eredmények alapján hóolvadék, illetve talajvíz is előfordulhatott forrásként.
Az élet feltételei időszakosan, szigetszerűen maradtak fenn
A kutatók szerint ez a folyamat jól magyarázza, miért bukkantak csak foltokban oázisokra, és miért volt a víz jelenléte a felszínen olyan bizonytalan. Bár a mostani modellel számos összefüggés feltárult, ahhoz, hogy ezek bizonyosságot nyerjenek, több felszíni marsi vizsgálatra lesz szükség. A Gale-kráter karbonáttartalma ígéretes kiindulópont, de a kutatóknak még további bizonyítékokra van szükségük, hogy teljes képet kapjanak a Mars változó történetéről.
