Az Apple harca a jogszabályokkal: A nagyok játszmája az EU ellen

Az Apple harca a jogszabályokkal: A nagyok játszmája az EU ellen
Brüsszelben az utóbbi időben forrnak az indulatok az EU új digitális szabályozása, a Digitális Piacok Törvénye (Digital Markets Act, DMA) körül, amely alaposan felkavarta az iparági óriások állóvizét. Az EU olyannyira komolyan veszi a technológiai piac szabályozását, hogy jelenleg hét vállalat huszonöt terméke van kijelölve „kapuőrként”, és e cégeknek többek között kötelességük biztosítani a versenytársak számára a hozzáférést az operációs rendszerekhez és más kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz. Ez érinti az iOS-t, az Androidot, és a Windows-t is – vagyis mindenkit, akinek komoly befolyása van a végfelhasználók és a vállalatok mindennapjaira.

Az Apple marketinggépezete és időhúzása

Az Apple első brüsszeli prezentációján inkább érződött a marketing szándék, mint valódi együttműködési hajlandóság. Öndicséret, sértődöttség, panaszkodás jellemezte mind a vállalat narratíváját, mind a jogértelmezését. Az Apple szerint csak az ő esetükben túlzóak a követelmények, a DMA-t az Európai Bizottság „szélsőséges értelmezésének” nevezik, sőt, már az első kérdezz-felelek körben is igyekeztek minden érdemi párbeszédet lerövidíteni vagy kikerülni. Meglehetősen tiszteletlen volt a hangnemük: a workshop vezetője hiába figyelmeztette őket, nem hagyták abba a monológot, így az érdemi megbeszélés fele el is úszott. A Google másnap ugyanezt az utat járta, de sokkal óvatosabb stílussal.

Az Apple eddig sem volt a szabályozások nagy barátja: rendre bíróság elé vitték a rájuk vonatkozó kapuőr státuszt, egy-egy cikkelyt is megtámadtak, különféle technikai indokokkal halogatták a vizsgálatokat, és mindeközben több bevételük van (az Apple-nek kb. 140 000 milliárd, a Google-nek 125 000 milliárd forint), mint az egész EU éves költségvetésének duplája (~65 000 milliárd forint csak az EU-nak, 12 000 alkalmazottal szemben az Apple 164 ezer dolgozójával). Egy-egy elpazarolt nap nekik újabb monopóliumprofit, az alacsony büntetés pedig szinte nevetségesen csekély veszteség.

Kvázi válaszok, elkenés, összeesküvés-elmélet

A workshop során az Apple rendre vagy elkerülte a választ, vagy jelentéktelen általánosságokkal reagált a kérdésekre. Technikai kérdésnél például hat hónap alatt annyit sikerült produkálniuk követhetőség terén, hogy egy zárt, hetente frissülő PDF-listát készítettek, miközben a GitHub vagy a Bugzilla használata teljesen megszokott lenne máshol.

Az App Store témakörében is ragaszkodtak az emberek általi kézi ellenőrzéshez, miközben belső dokumentumaik szerint ez teljesen hatástalan a csaló alkalmazások ellen. A jelentéktelen „probléma jelentése” link el van dugva az app-oldalon, mégis az Apple szerint minden felhasználó számára „jól látható”. Emellett több alkalommal is próbálták a kritikus szervezeteket (OWA, CODE), illetve a kérdezőket összemosni valamiféle nagy összeesküvő csoportként, mintha csak a versenytársak megbízásából dolgoznának.

Böngészőháború: emelt szintű trükközés

Ahol igazán forró lett a helyzet, az a böngészőmotorok kérdése: az Apple továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy harmadik féltől származó motorral rendelkező böngészőt csak új alkalmazásként, a nulláról lehet elindítani – vagyis nem lehet zökkenőmentesen migrálni a felhasználókat. Nem biztosítanak egyszerű alapértelmezett böngésző-választót sem, számos mesterséges akadályt állítva. Paradox módon a 11-15%-nyi szülői felügyelettel használt iOS-készüléken csak a Safari érhető el, mert minden más böngésző, sőt maga a Safari is, 17+ minősítést kap – kivéve a gyári böngészőt, amelynél engednek kivételt. A felhasználók emiatt gyakorlatilag kényszerítve vannak a Safari használatára, miközben a versenytársak labdába sem rúghatnak.


Kettős mérce és látszattranszparencia

A DMA új szabálya szerint mindenkinek fel kell tüntetnie, ha valamelyik kapuőr pénzeli. Ennek ellenére több, Apple-közeli érdekképviselet rejtetten volt jelen, így a valódi független hangok háttérbe szorulnak. Egészen abszurd az is, hogy az Apple szerint „az EU egyedi értelmezése” a gond – miközben a valós indok inkább az, hogy más régiókban csak nehezen lehessen lemásolni a mostani szabályozást. Egyféle API Európában, egy másik az Egyesült Államokban, újabb Indiában – ebből még azoknak a fejlesztőknek is elegük lesz, akik nagy piacra fejlesztenének.

Amikor szóba került, hogy egyszerűbben is megoldható lenne a földrajzi korlátok eltörlése, az Apple csak ismételgette: „mi mindenhol a helyi törvényeket követjük, nem exportáljuk egyik ország szabályait sem a másikba”.

Webes alkalmazások és felhasználói szabadság

A progresszív webalkalmazások (Progressive Web Apps, PWA) kompatibilitásáról vagy a webes applikációk telepítési nehézségeiről ismét nem kaptunk konkrét választ – az Apple szerint „még nincs mit bejelenteni, talán valamikor, ha lesz harmadik féltől származó motor”, addig pedig maradjon a bonyolult, több lépéses folyamat, hogy a laikusok inkább ne is találják meg. Mindezt egy olyan App Store mellett, ahol a csaló alkalmazások nap mint nap megjelennek, hiszen a kézi ellenőrzés nem szűri ki őket.

Lobbisták, rejtett pénz és demokrácia

Az egész workshopra rávetült a nagyvállalatok lobbistáinak árnyéka, akik szívesen hajtják a saját malmukra a hatóságokat – néha jelentős amerikai kormányzati támogatással. Az Apple retorikája nem egyszer emlékeztetett tekintélyelvű rezsimek propagandájára: a DMA-t rendszerint túlszabályozásként, az EU-t hozzá nem értő szervezetként tüntetik fel, ami a demokrácia „arcába csapott pofonként” is értelmezhető. Közben a civil szervezetek, ténylegesen független szakmai csoportok próbálnak valódi versenyért kiállni. A workshop végén néhány érdemi beszélgetés és kapcsolatépítés lehetősége azért adott némi reményt: a szakmai összefogás és a civil kontroll még sokáig fontos ellensúlya lehet a technológiai óriások erejének.

2025, adminboss, formularsumo.co.uk alapján



Legfrissebb posztok