Kihívás a végtelen tágulás gondolatával szemben
Az uralkodó nézet szerint az univerzum örökké tágul, de ez a modell most megkérdőjelezi ezt. A kutatók előrejelzése alapján 7 milliárd év múlva éri el a világegyetem a maximális méretét – ez 69 százalékkal nagyobb lesz, mint most. Ezután a tágulás lelassul, majd visszafordul, elkezd szűkülni, végül minden egyetlen pontba zuhan össze.
A sötét energia rejtélye és az összeomlás
A kulcs a sötét energia: ez a titokzatos erő hajtja az univerzum tágulását, jelenleg az összes létező anyag 70 százalékát teszi ki. Korábban azt gondolták, hogy ez egy állandó nyomás, amely örökké kifelé tágítja a teret, ám újabb megfigyelések inkább dinamikus viselkedést sugallnak. A modellben egy ultrakönnyű részecske, az axion, illetve egy negatív kozmológiai állandó is szerepet játszik. Olyan ez, mint egy hatalmas gumikötél: eleinte gyorsan tágul a világegyetem, de később az „elasztikus” erő mindent visszahúz, míg végül összeomlik.
A vég és az emberi lépték
Az előrejelzés jelentős bizonytalanságokkal bír, és könnyen előfordulhat, hogy az örök tágulás elmélete bizonyul helyesnek. A következő évek új csillagászati űrmissziói adhatnak választ arra, valóban ilyen „kozmikus visszapattanás” vár-e ránk. Bár 20 milliárd év múlva jön a nagy összeomlás, mire ez bekövetkezik, a Nap már kihűl, és a Tejútrendszer rég összeütközött az Andromédával. A konkrét, tesztelhető végidő azonban új fejezetet nyit a világmindenség titkainak kutatásában.
