
Okos tervezés és tudatos élelemgyűjtés
Az eszközök az őskőkorszakból, vagyis a paleolitikumból származnak (3,3 millió–300 000 évvel ezelőtt). A faeszközök ebből a korból rendkívül ritkák, mivel a faanyag többsége lebomlott az idők során. Korábbi leletek a vadászathoz kötődtek, ám a most előkerültek elsődlegesen növénygyűjtéshez, főként gyökerek, gumók és hajtások kiásásához készültek.
A kutatók szerint az őskori emberek előre gondolkodva, tudatosan szervezett utakra indultak a tópartra, speciálisan kiválasztott faanyagból készült eszközökkel, hogy földalatti növényeket gyűjtsenek. Az elkészítés precizitása és a tervezés azt mutatja, hogy a kelet-ázsiai ősemberek már akkor is jól ismerték a helyi, ehető növényeket.
A technikai fejlődés nyomai
A megtalált tárgyak szembemennek azzal az elavult nézettel, miszerint Kelet-Ázsia ősemberei technológiailag lemaradtak volna. Ezek az eszközök sokkal fejlettebb gondolkodásról és alkalmazkodóképességről árulkodnak, mint azt eddig hitték.
A lelet korát speciális infravörös lumineszcencia-technikával, illetve egy másik, természetes sugárzásnak kitett kristályhibákban elektronokat számláló módszerrel állapították meg, amelyek szerint az eszközök 250 000–361 000 évesek lehetnek.
Növényalapú túlélési stratégia
Habár a faeszközökön lévő növényi maradványokat nem sikerült meghatározni, a helyszínen más növények nyomait találták – bogyókat, fenyőmagot, mogyorót, kivi-féléket és vízi gumókat is fogyasztottak az őskori lakók. Míg az európai lelőhelyeken, például a németországi Schöningennél (Schöningen), főként nagy testű állatok vadászata volt a jellemző, addig Gantangqingban inkább növényalapú túlélési stratégiát folytattak. Ez új megvilágításba helyezi az ősi emberek alkalmazkodóképességét és találékonyságát.