Az orrunk mindent eldönt – észre sem vesszük, pedig talán jobb is így

Az orrunk mindent eldönt – észre sem vesszük, pedig talán jobb is így
Az emberi szaglás titkait most kezdik igazán feltárni: tudósok molekulák és idegsejtek szintjén próbálják megfejteni ezt az ősi érzékszervet, amely rendkívül személyes és érzelmekkel átitatott élményt kínál mindannyiunknak.

Az illatok ereje: érzelmek és emlékek

Szinte mindenkinek van legalább egy illat, amely azonnal múltbéli élményeket idéz fel. Egy egyszerű zöldparadicsom szaga például visszarepít a gyerekkorba, a levendula pedig egy régi barátot juttathat eszünkbe, míg az ismerős mosószer akár könnyeket is csalhat a szemünkbe. Ez azért lehetséges, mert az illatok szoros kapcsolatban állnak az agy érzelem- és emlékközpontjaival. A szaglás nemcsak az élet legősibb érzékszerve, de rendkívül bonyolult is, és az evolúció során minden élőlényben kulcsfontosságú szerepet töltött be – ahogyan ma is, csak gyakran nem vagyunk tudatában.

Honnan ered a szagoktól való leértékelés?

A tévhit, miszerint az ember rosszul szagol, már több mint száz éve létezik. A 19. századi agykutató, Broca szerint a viszonylag kicsi szaglógumók miatt az ember uralja az illatokat, míg az állatok ösztöneik után mennek. Az elképzelés, hogy az ember nem igazi „szagoló”, sőt, a szaglása fejletlen, mindmáig tartja magát, pedig valójában hamis. Már az egysejtűek is képesek voltak vegyi anyagokat érzékelni; ez a kemoszenzáció, vagyis kémiai érzékelés ma is jelen van. A kilencvenes években bizonyították, hogy az ember orrában mintegy 400 különféle szagreceptor-fehérje található, melyek milliói bélelik az orrjáratokat, és rengetegféle szagmolekulát képesek felismerni. Ha például beleszippantasz egy rózsába, az orrod több mint 800 különböző molekula észlelésében vesz részt.

Miért vagyunk bénák szavakban, ha illatról van szó?

Az illatok leírása nyelvileg gyakran nehézkes, így hajlamosak vagyunk alábecsülni szaglóképességünket. Egy ananászt látva rögtön tudjuk, hogy sárga-zöld, pikkelyes héjú, de leírni az ananász illatát? Általában a forrására utalunk: „ez ananászos”, „fűillatú”, ami gondot okoz a tudományos vizsgálatoknál. Emiatt a szagok kutatása nehéz és lassú. Most azonban több kutatócsoport és mesterséges intelligencia segítségével nemzetközi adatbázisokat hoztak létre: ezek a különböző szagokat a hozzájuk tartozó molekulákkal kapcsolják össze, s keresik a szabályszerűségeket.


Az egyedi illatmolekulák és a sokszínű érzékelés

Míg a fény hullámhossza vagy a hang frekvenciája egyértelműen meghatározza, mit látunk vagy hallunk, az illatoknál nincs univerzális térkép: egy szag több molekulából álló „csokorként” érkezik az orrunkba – és minden ember másképp érzékeli, főként az egyéni emlékek és a kultúra miatt. Nagy mintás kutatásokban például több mint 1200 ember értékelt 74 különböző szagmolekulát – mindegyik tisztán egyfajta molekulából állt. Például a benzil-acetátnál kb. 250 ember körömlakklemosóra, míg 170 banánra asszociált – mindkét választás helyes, hiszen ez a molekula mindkettőben jelen van. Mesterséges intelligencia alapú modellek már képesek a molekulák szerkezetéből következtetni a várható illatokra, sőt, létezik „digitális orr” is, amely nagy adatbázisok alapján egyre pontosabb eredményeket ér el.

Az agy illat-feldolgozása: belül már digitális a szaglás?

A szaglás idegi útja minden más érzékszervtől eltér: nem a thalamus közvetít, hanem az inger közvetlenül az amygdalába (érzelemközpont) és a hippocampusba (emlékezet központja) jut. Ez megmagyarázza, miért tud egy illat pillanatok alatt erős érzelmeket vagy régi, elfeledett emlékeket előhozni – és miért lesz szinte mindenkinek mélyen személyes kapcsolata bizonyos szagokkal. Új agykutatási eredmények – például epilepsziás betegek agyában élőben mért neuronok aktivitása – azt mutatják, hogy a különféle szaglórégiók nemcsak a szag kémiai azonosságát dekódolják, hanem a kapcsolódó fogalmakat, emlékeket, sőt képeket vagy szavakat is felismernek – vagyis a szaglókéregben „konceptuális” neuronok is vannak, melyek az illatokhoz kötődő absztrakt fogalmakra is reagálnak.

Szaglás: a mindennapok láthatatlan irányítója

Az illatok a túléléshez is hozzájárulnak: segítenek eldönteni, hogy valami ismerős, veszélyes vagy ehető-e, és befolyásolhatják családi, párkapcsolati vagy baráti választásainkat is. Természetesen érzékeljük velük a romlott ételt, a tüzet vagy a telített pelenkát is. A kutatások azonban azt is mutatják, hogy az ember bizonyos illatok terén érzékenyebb lehet még a kutyáknál is, például a gyümölcsös, virágos aromák felismerésében. Míg a holttest megtalálásához kutya kell az erdőben, egy jó bor kiválasztására inkább embert bíznál meg!

Digitális orr a jövőben?

A „digitális orr” ötlete nem új: egy egyszerű változata már a legtöbb otthonban ott van – ez nem más, mint a füstérzékelő. A jövőben azonban a mesterséges orrok akár betegségre utaló testkibocsátásokat is felismerhetnek, így komoly diagnosztikai szerepük lehet. Sőt, azok számára is reményt jelenthetnek, akik elveszítették szaglásukat, például öregedés, neurológiai betegségek vagy éppen a Covid–19 következtében.

Mégis, sokan csak akkor értékelik igazán a szaglásukat, amikor elveszítik. Ilyenkor eltűnnek az illatokhoz kötött emlékek, elveszettnek érzed magad a világban – hiszen már nincs, ami összekapcsoljon azzal a láthatatlan emlékezet- és érzelemvilággal, amelyet csak az orrod láthatatlan szálai tartanak össze.

2025, adminboss, quantamagazine.org alapján

  • Te szerinted tisztességes lenne, ha egy mesterséges orr döntene arról, hogy ehető-e egy étel?
  • Szerinted fontosabb az emlékekhez kötődő érzéseinket vagy a tudományos objektivitást előnyben részesíteni, ha illatokról van szó?
  • Te kiben bíznál inkább, ha nagyon pontosan kellene azonosítani egy bonyolult illatot: emberben vagy gépben?




Legfrissebb posztok