Csak rövid életű „oázisok” léteztek
Az egykori folyóvölgyek és kiszáradt tavak bizonyítják, hogy a Marson valóban folyt valaha víz, mégis, ezek a nedves időszakok csak rövid kivételek lehettek a jellemzően kietlen viszonyok között. Míg a Föld vulkánjai folyamatosan szén-dioxidot juttatnak a levegőbe, ami segíti a stabil, meleg klíma fenntartását, a Marson ez a gázkitörés „gyenge”, így a készletek folyamatosan kimerülnek, a bolygó lehűl, és visszazuhan a fagyos, lakhatatlan sivatag állapotába. Számítások szerint a víz jelenléte után akár 100 millió év is eltelhetett úgy, hogy egy csepp sem maradt a felszínen.
Újabb remény: föld alatti vizek és karbonátok
Bár ma már csak szárazság látható, egyes tudósok szerint lehetnek rejtett, mélyen fekvő vízlelőhelyek, amelyek még felfedezésre várnak. A Perseverance marsjáró 2021-ben egy ősi delta peremén szintén megtalálta a fontos karbonátokat, amelyek új esélyt adnak az élet egykori nyomainak keresésére. A következő lépés: mintákat visszahozni a Marsról földi laboratóriumokba – ezért az USA és Kína is versenyt fut az idővel.
Mennyire kivételes hely a Föld?
Az utóbbi évtizedekben közel 6000 Naprendszeren kívüli bolygót fedeztek fel, de csak a Marson és a Földön vizsgálható közvetlenül a múltjukat őrző kőzetek összetétele. Ha semmilyen életet nem találunk a Mars múltbeli vizes időszakaiból, az arra utalhat, hogy az élet kialakulása a kozmoszban kivételesen ritka. De ha bármilyen életnyom előkerül, az azt jelentheti: az élet születése valójában könnyebb, mint eddig gondoltuk.