Kína óriási léptekkel előzi a Nyugatot
Kína 2021-ben írta be magát a bolygóközi kutatás történetébe, amikor a Tianwen–1 leszállóegység sikeresen elérte a Mars felszínét, fedélzetén a Zhurong nevű roverrel. Így az Egyesült Államok után csak ők tudtak landolni a vörös bolygón; ráadásul probléma nélkül vészelték át a hírhedt, embert és gépet próbáló marsi légkört. A misszió tapasztalatai tették lehetővé, hogy most egy sokkal merészebb célt tűzzenek ki: mintát hozni magával a Marsról.
A Tianwen–3 útja Hainan szigetről indulhat két Hosszú Menetelés 5 rakétával. Az egyik a marsi leszállóegységet, a másik az anyahajót juttatja fel, amely az űrből koordinál, és végül visszahozza a mintákat. A lander többféle eszközzel gyűjtheti össze a legalább 0,5 kg marsi talajt és kőzetet – akár két méter mélyre is lefúrhat, míg a felszínen robothelikopter segít mintákat venni a leszállóhely 100 méteres körzetéből.
Tudományos hajsza az élet nyomaiért
A leszállóegység körülbelül két hónapot tölt majd a Marson, különféle műszerekkel – például földradarral és Raman-spektrométerrel – elemzi a környező geológiát és anyagokat. Ha végzett, egy szilárd hajtóanyagú rakéta juttatja a tartályt Mars körüli pályára, ahol az űrhajó várja. Hazatérése 2031-re várható.
A Földre érkezés után a mintákat szigorú szabályok és külön erre a célra kialakított laboratóriumokban vizsgálják majd, hogy elkerüljék a földi élet véletlen szennyeződését.
A kínai kutatók legnagyobb álma, hogy a mintákban egyértelmű biológiai nyomokat, úgynevezett bioszignatúrákat találjanak – legyenek azok életfolyamatokra utaló speciális molekulák (mint a földi DNS vagy RNS), izotóparány-eltolódások, amelyek élő szervezetek egyedi folyamataira utalnak (például a fotoszintézis során előnyben részesített könnyebb szén), vagy akár fosszíliák apró lenyomatai üledékes kőzetekben.
Miért lehet gyorsabb a kínai út?
A kínai terv mérnökileg lényegesen egyszerűbb, mint az amerikai–európai Mars-mintahozó projekt bonyolult rendszere. Az MSR 90 tonnás Perseverance roverje már négy éve dolgozik a Mars folyó-deltás, izgalmas Jezero-kráterében, hogy minél értékesebb mintákat gyűjtsön, ám maga a visszatérő misszió a folyamatos halasztások miatt akár meg is hiúsulhat. Donald Trump kormánya óta az amerikai költségvetési bizonytalanságok miatt a NASA, így e projekt finanszírozására is sötét árnyék vetül, a dráguló program pedig könnyen áldozatul eshet a politikai változásoknak.
Kína ezzel szemben inkább a megbízható, következetes építkezés mellett döntött: az egyszerűbb és biztonságosabb, ám kevésbé izgalmas tudományos helyszínt választják (síkvidék, ahol kisebb a leszállás rizikója), és minden képességet lépésről lépésre fejlesztenek. Bár ez a megközelítés szűkíti a vizsgálható kérdések körét, mégis hatékonynak bizonyult: a Marsról való mintahozatalban most Kína kerülhet az élre.
Világűr: stratégiai célok és új frontos verseny
A minták hazahozatala tudományos mérföldkő nemcsak Kína, hanem az egész világ számára. Miközben a Perseverance által gyűjtött minták – ha valaha hazajutnak – leghamarabb a századforduló környékén érhetik el a Földet, és elképzelhető, hogy a SpaceX segít majd visszahozni a kapszulákat, addig Kína már jóval korábban áttörheti a Mars-minták visszahozataláról szőtt évszázados álmokat.
A Tianwen (Mennyei kérdések, “Heavenly Questions”) program azonban messze nem merül ki a Marsban. A Tianwen–2 már úton van egy földközeli aszteroidához és egy üstököshöz; a tervezett Tianwen–4 négy éven belül indulhat a Jupiterhez és a rejtélyes Callisto holdhoz, a jövőben pedig akár az Uránusz és a Neptunusz is célpont lehet.
A marsi minták hazahozatala és elemzése korszakváltó jelentőségű lehet az emberiség Naprendszerben elfoglalt helyének megismerésében. Kína tudatos építkezéssel most reális esélyt teremt magának arra, hogy elsőként fejtse meg: egyedül vagyunk-e a világegyetemben, vagy tényleg volt – esetleg van – élet a Mars porában?
