Visszapillantás a nagy technológiai hullámokra
Egy több mint 50 éve a Szilícium-völgyben dolgozó kockázati tőkés szerint a sikeres technológiai korszakokban közös, hogy a hagyományos vállalkozások mindig a digitalizáció irányába tolódnak el. A 90-es évek végétől az e-business, majd az outsourcing, később az offshoring terjedt el – azóta minden fejlett szolgáltató cégnek legalább Indiában vagy valamelyik feltörekvő piacon van képviselete. Most jön az MI – de nem csupán újabb trendként, hanem minőségileg felülírva a régi struktúrákat. Az MI minden korábbinál nagyobb, akár százszoros erővel kapcsolódik be a mindennapi üzletmenetbe: amiben alkalmas rá, ott kiváltja az emberi munkát, és ehhez fokozatosan illeszkedik a teljes cégstruktúra.
MI-társak, kevesebb emberi munka, rugalmas díjazás
A képlet egyszerű: rengeteg ismétlődő, fárasztó munkát vesz át az MI, és kétféle üzleti növekedési modell alakulhat ki. Az organikus, saját erőből való terjeszkedés mellett egyre inkább hódít a felvásárlásos, összeolvadásos modell is. Legjobb példa erre, amikor például egy MI végzi a Salesforce bevezetésének alapvető lépéseit, és az ember csak akkor kapcsolódik be, ha az automatizáció valahol megakad. A vállalati ügyfelek így csak annyi MI-szolgáltatást fizetnek, amennyit ténylegesen igénybe vesznek.
Ráadásul a célzott piac sem a nagy, összeolvadt tanácsadó mamutok – például az Accenture, Infosys vagy a TCS –, hanem inkább a mindenhol elhanyagolt kisvállalkozások: csak az USA-ban 30 millió, világszerte pedig 100 millió ilyen cég létezik, amelyek nem tudnak drágán tudást vásárolni. Az MI szolgáltatásként, egyedi elvégzett feladatért (például recepciós, időpontügynök, weboldal-építő) számláz. Már nem óradíjban vagy havidíjban, hanem egy-egy elvégzett feladat után fizetnek.
Eredményalapú üzleti modell, brutális haszonkulccsal
Az új modellt az eredményalapú elszámolás (outcome-based pricing) jellemzi. Ez ugyanúgy működik, mint a felhőszolgáltatások vagy az áramfogyasztás: csak azért fizetsz, amit ténylegesen elhasználsz. Ha a munkák 80%-át az MI végzi, az így képződő bruttó haszonkulcs elérheti a 80-90%-ot is. A humán munka pedig 30-40%-os haszonkulcsot hoz, így a vegyes modell is elérheti a 60-70%-ot, vagyis a 20-30%-os nettó profitot – miközben a technológiai cégek többsége csak befektetői pénzből él.
Céges példák: Gruve és a biztonsági szolgáltatások
A Gruve, egy MI-alapú technológiai tanácsadó startup jól mutatja a folyamatos organikus és inorganikus növekedés lehetőségét. A sikeres sorozatvállalkozók egy 1,8 milliárd forint (5 millió USD) árbevételű biztonságtechnikai céget vásároltak fel, majd az MI segítségével fél év alatt megháromszorozták bevételüket 5-ről 15 millió dollárra (1,8 milliárd – 5,5 milliárd forint). A szolgáltatás eredményalapú lett: ha nincs biztonsági esemény, nem kell fizetni, csak esemény esetén. Így a bruttó haszonkulcs 80%, az ügyfelek pedig rajonganak a modellért.
Az innováció csapdája: a nagyok lemaradnak
Miért nem vásárolják fel ezeket a szoftveres tudásokat a piacvezető multik, mint a McKinsey vagy az Accenture? A régi nagyvállalatokat saját, berögzült üzleti modelljük gátolja. Akárcsak a klasszikus szoftvercégeknél, amelyek nem akartak átállni az előfizetéses (SaaS) modellre, ezek a szolgáltatók sem szívesen mondanak le az előre jól kalkulálható bevételeikről az MI-alapú rugalmasság kedvéért. Ezért is érdemes az induló cégeknek a kisebb, elhanyagolt vállalkozások piacát célozniuk.
Igazi MI-társ vagy csak segédeszköz?
Manapság mindenki MI-asszisztensről, MI-eszközről vagy MI-társról beszél, de kevesen értik a különbséget. Az igazi MI-társ nem helyettesíteni akar, hanem az emberrel együttműködve közösen ér el jobb eredményeket – mindegy, hogy HR-esről, értékesítőről vagy mérnökről van szó. Az MI célja nem a kiváltás, hanem a társ szerep.
Fájdalom nélkül nincs átállás – de a piac bővül
A technológiai újításokat sokszor félelem kíséri: régen az asszisztensek, könyvelők, majd később a taxisok féltették az állásukat, de végül minden hullámban az látszott, hogy a piac bővül, nem szűkül. Az MI-re is igaz: az első időszakban lesznek elbocsátások és átalakulások, de ahol nincs ember, ott az MI kipótolja a hiányt, és új lehetőségeket teremt. Különösen azokon a piacokon, ahol korábban a távközlés is azonnal mobilis lett, vezetékhúzás helyett.
Őrült összegek és a titok receptje
A startup-felvásárlások (például egy izraeli MI-programozócég 29,5 milliárd forintért, vagyis 80 millió USD-ért kelt el, miközben éves bevétele csak 2,4 millió dollár, azaz kb. 825 millió forint volt) azt mutatják: az MI-piac önjáró, néha logikátlanul magas értékeken cserélnek gazdát a cégek. Befektetni csak tapasztalt kézben érdemes – a kulcs a saját stratégia, a fegyelmezett szemlélet, és az, hogy ne ess pánikba – a pénzt nem a logók, hanem a valódi hozamok hozzák.
Összefoglalva: az MI úgy alakítja át a szolgáltatópiacot, ahogy korábban az internet vagy a mobil forradalom – csak még gyorsabban és nagyobb nyereséggel. Aki most figyel, kevesebből nagyobbat nyerhet – de a többség el fog bukni.
