Fulladás a papírmunkában
A vezetők országszerte ugyanazt panaszkodják: nem forradalmi technológiát várnak, hanem némi levegőhöz jutást, hogy megtarthassák munkatársaikat, több klienssel törődhessenek, és ne veszítsék el a kontrollt a megfelelőség felett. Eközben a mentális egészségügyi szakemberek joggal tartanak az új technológiáktól. Az MI bevezetésével kapcsolatos szkepticizmus két fő forrásból ered. Egyrészt már sok csalódást okozott az ágazatban korábban túlfényezett, majd cserben hagyó technológia; másrészt a megfelelőség, az adatbiztonság és a szigorú szabályozás továbbra is elsődleges szempont.
Papírhegyeken túl: a dokumentációs pokol
Ebben a munkában minden a dokumentáción múlik – a kliensfelvétel, a terápiás jegyzetek, a finanszírozás, a megfelelőség és a teljes felelősségre vonhatóság. Sokan kételkednek abban, hogy az MI által generált jegyzetek kibírják-e az auditokat, és megfelelnek-e minden előírásnak. Pedig a legújabb MI-rendszerek már nemcsak releváns dokumentumokat készítenek, hanem pontosan követhetők és maradéktalanul ellenőrizhetők is. Ennek ellenére a szakemberek naponta órákat töltenek papírmunkával, időpont-egyeztetéssel és olyan bonyolult rendszerekkel való küzdelemmel, amelyeket nem is kifejezetten a mentális egészségügy számára terveztek. Az adminisztráció okozta kimerültség szakemberek tömegeit űzi el a pályáról.
Katasztrófapont: kiégés és munkaerőhiány
Egy friss felmérés szerint az amerikai klinikusok hetente közel 28 órát töltenek adminisztrációval (több mint a munkahetük felét!), és 82%-uk már kiégettségről számol be. Ebben az amúgy is túlterhelt szektorban ez gyakran az utolsó csepp a pohárban, amely tovább növeli a tömeges hiányt.
Okos MI, okosabb terhek – ha jól csinálják
Az MI-vel most azon dolgoznak, hogy a szakemberek válláról levegyék a terhek egy részét. Olyan MI-t fejlesztenek, amelyet maguk a klinikusok ihlettek – és amely minden megfelelőségi követelménynek megfelel. Az eddigi tapasztalatok szerint bizonyos helyeken a jegyzetelési idő akár 80 százalékkal is csökkent, az MI a háttérben hallgat, és le is írja a beszélgetéseket. Okos asszisztensek segítik az információkeresést, a felvételi folyamat gyorsabbá és zökkenőmentesebbé válik, lerövidül a kliens első hívása és első beszélgetése közötti idő.
Több idő egymásra
Egészen más, amikor a terapeuta nem csak gépel, hanem ténylegesen figyel a páciensre. Sokan arról számolnak be, hogy 50 százalékkal jobban tudnak kapcsolódni a kliensekhez, és a szakemberek 60 százaléka szerint a MI bevezetése óta többet tudnak adni magukból anélkül, hogy a leterheltségük nőne. Emellett kevesebb a félreértés és a hiányzó átadások a gondozási folyamatban – ami alapvető a bizalomépítéshez és a szakemberek megtartásához.
Három dolog kell a jó MI-hez
A sikerhez azonban három feltételnek kell teljesülnie: csakis a klinikusok aktív részvételével fejlesztett rendszert szabad használni; az MI-t zökkenőmentesen kell beilleszteni a mindennapi munkába; és folyamatosan ellenőrizni kell, hogy valóban megfelel-e minden szabályozásnak. Ha mindez adott, az MI kézzelfogható könnyebbséget hozhat – minden egyes megtartott szakember, minden felgyorsuló kliensfelvétel, minden felszabadult óra számít.