Fenséges spirálgalaxis: Messier 61
A fénykép alsó közepén ragyog a Messier 61 (röviden: M61) galaxis, amely tankönyvbe illő, úgynevezett „nagytervű” spirálgalaxis. Szemből látjuk a csillagközi porral és fényes csillagokkal hemzsegő karjait, valamint a vakító galaktikus magot, ahol egy szupernagy tömegű fekete lyuk rejtőzik. Bár 55 millió fényévre van tőlünk, a tudósok már több mint két évszázada tanulmányozzák – először 1779-ben jegyezték le. A Rubin fotóján és kisebb távcsövekkel is felismerhető, ráadásul fénylő spirálja alatt egy kisebb, kékes galaxis is feltűnik.
Hármas galaxisütközés
A kép jobb felső sarkában három spirálgalaxis látványos ütközése zajlik. Egyes karjaik maradványai még elkülönülnek, de a gravitáció már összerántja őket; a köztük feszülő anyaghidak bizonyítják az egyesülés folyamatát. Ilyen galaxisütközések meglepően gyakoriak: a Tejút is már több mint 12 milliárd éve él át hasonló összeolvadásokat.
Fényes, közeli csillag
Bár a legtöbb objektum távoli, néhány közeli csillag is rákerült a felvételre. Ezek a vöröses fényű, propellerszerű diffrakciós szálakkal övezett csillagok a Tejútrendszerben találhatók, így milliárdszor közelebb vannak hozzánk, mint a Szűz galaxishalmaz. A fényudvarok és a karok a távcső optikáján keletkeznek, segítve a közelebbi csillagok elkülönítését a távolabbi galaxisoktól.
Óriási galaxishalmazok
A Virgo-halmaz, Rubin első fotójának főszereplője, mintegy 2000 galaxist foglal magában. Ha azonban alaposan belezumolunk a kép hátterébe, további halvány, narancssárga foltokat látunk; ezek mind-mind saját galaxisok, billió csillaggal, milliárd fényév távolságban. Gáz- és porcsíkok kötik őket össze, láthatóvá téve, hogy mi is egy hasonló galaxishalmaz, a Virgo-szuperhalmaz tagjai vagyunk a Lokális Csoporttal együtt.
Két galaxis, egészséges távolságtartással
Különösen érdekes az a két spirálgalaxis, amelyek békésen, egymás mellett lebegnek, mindenféle ütközés vagy kölcsönhatás nélkül. Ez azonban csak illúzió: a jobb oldali (NGC 4411) 50 millió fényévre, míg a bal oldali (NGC 4411b) több mint 70 millió fényévre van tőlünk. Bár mintha egymás mellett lennének, valójában hatalmas távolság választja el őket – tökéletes pillanat egy mozdulatlan univerzális „családi fotóhoz”.
Az univerzum palacsintái
A képen feltűnő világító sugarak között vannak olyan spirálgalaxisok is, amelyeket élükről látunk. Ezek lapos, palacsintaszerű, tündöklő korongokként jelennek meg, fényüket sűrű porfelhő burkolja. Az NGC 4343-nál még közvetlenül a közepén világító aktív mag is látható: itt egy éhes, szupernagy tömegű fekete lyuk felfal mindent, ami a közelébe kerül, fénye szinte a fénysebességig gyorsulva érkezik hozzánk.
