Visszatérés a reflektorfénybe
Pope a grafikus regényekről beszélve nyíltan vállalja frusztrációit. A képregények elkészítéséhez képest a grafikus regények megalkotása hosszadalmas és magányos folyamat, gyakran éveket vesz igénybe, és szerződések kötik, amik miatt senki sem láthatja a műveit, amíg el nem készülnek. Most azonban projektjei sorozata jelzi visszatérését: retrospektív kiállítása nyílt a new york-i Philippe Labaune Galériában, bővített formában megjelent a PulpHope című művészkönyve, és ősszel érkezik a THB című, évtizedek óta készülő sci-fi sorozata is.
Mindez Pope szavaival élve egyfajta sakkjátszma: ezekkel a lépésekkel újra be akarja vezetni magát a köztudatba – s bár utálja a szót, részben újra is pozícionálja magát a képregényiparban.
Analóg művészet kontra MI
A visszatérés időzítése sem véletlen: a képregényiparban komoly bizonytalanság uralkodik, a kiadók és írók keresik az útjukat, miközben a generatív MI szédítő tempóban tör előre. Pope, akinek munkássága jórészt hagyományos eszközökre, tusra, papírra és ecsetre épül, nem zárja ki teljesen az MI előnyeit, kutatómunkára már maga is használja. Mégis sokkal jobban tart attól, hogy az MI-t rosszindulatú célokra – például megfigyelésre, drónok és gyilkos robotok irányítására – alkalmazzák, mint attól, hogy valaki az ő rajzai alapján készítsen digitális képet.
A karrier íve és művészetének kulcsa
Pope szerint minden életműből csak a legjobb tíz százalékot érdemes megőrizni, a többi csak odavezet. Mindig is válogatott a lehetőségek közül: készített alternatív borítókat, dolgozott a divatiparban és képernyőnyomással is, de a fő vonal továbbra is a képregény maradt. Az új könyvben és kiállításon számos olyan rajz is helyet kap, amit korábban senki sem látott.
A technológiai fejlődésről úgy nyilatkozik: elkerülhetetlen, hogy a digitális eszközök átvegyék a szerepet az analóg mellett. Maga is használja a Photoshopot színezéshez, textúrákhoz, de továbbra is ragaszkodik a tus élethű, fizikai jelenlétéhez. Az eredeti rajz értéke, a mesterfogások generációkon át történő átadása fontos számára: Alex Toth, Moebius, Frank Miller tanították a szakma titkaira, ezt az örökséget szeretné megőrizni.
Az MI: eszköz vagy veszély?
Pope saját tapasztalatai alapján úgy véli, hogy az MI a kutatásban, adatgyűjtésben hasznos – például elhunyt olasz képregényrajzolók életrajzának ellenőrzésében. Kreatív munkára viszont nem használja, mert szerinte az MI inkább tanácsadó, mint művésztárs: gyakran ad pontatlan, néha teljesen légből kapott információkat.
Felmerül a jogos kérdés: az MI-képek létrehozásához felhasznált művészi stílus esetén jár-e jogos fizetség, amikor a modellek tanulóadataként használják az eredeti műveket? Pope szerint a helyzet hasonlít a 90-es évek MP3-letöltési hullámához: az alkotók jogait egyre nehezebb lesz védeni, különösen olyan országokban – mint Irán, Afganisztán vagy Kína –, ahol nem érvényesülnek a nyugati jogi normák.
Ő inkább azt tartja veszélyesnek, hogy gyors tempóban, megfelelő társadalmi vita nélkül terjednek a gyilkos robotok, automatizált harcrendszerek, míg az emberek csak utólag döbbennek rá ezek kockázataira.
Bízhatunk még az emberi kreativitásban?
A képregényiparban reális esélyt lát arra, hogy akár két éven belül a Marvel MI-vel helyettesítheti a művészeit: storyboardok, animációk, egész rajzfilmek, de akár képregényrajzolók munkája is automatizálható. Mégsem aggódik saját karrierje miatt, optimista: hisz az emberi leleményességben, az intuitív alkotásban, amit semmilyen gép nem tud valódi kreativitással pótolni. Amíg a gépek nem rendelkeznek emlékezeti, erkölcsi és érzelmi mélységgel, csak utánzók maradnak. Akik stílusmásolók, valóban veszélyben vannak, de a valódi újítók – mint Picasso vagy Miles Davis – helyét szerinte nem vehetik át.
A szakmai alázat és a szüntelen gyakorlás adja szerinte azt az alkotói erőt, melyből az egyedi ötletek születnek. Ha eltűnne a rajzolás, az anyaggal való küzdelem és fejlődés folyamata, a kreativitás is elhalványulna.
Jön a THB, készül a Küzdő fiú 2
Ősszel érkezik a THB első nagy gyűjteménye, Pope ezzel egy új korszakot indít. A várva várt Küzdő fiú 2 (Battling Boy 2) is készül, bár annyi kihagyás, átszervezés és új projekt lassította az előkészületeket, hogy a THB hamarabb jelenik meg. Pope úgy érzi, most végre ismét van üzemanyag a képzelet luxusautójában: az új kiadványok és kiállítások visszaadták az inspirációját.
